Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1954-02-01 / 2. szám

A „GÓCINFEKCIÓ“ ÉS A „DENTALIS GÓC 37 behatolási kapukból származó gócra vagy gócokra, mint a szervezetben már a meg­betegedés előtt keletkezett vagy azután keletkező egyéb gócokra is. Amint említettem, foggócok, mint primaer kiváltók, ezen betegségcsoportban alig szerepelnek, de ■a betegség fenntartásában lehet szerepük. Beszélnem kell az ú. n. távoli symptomákról is, amelyeknek pathomecha­­nismusa kétségtelenül más, mint a második betegségek kiváltásában szereplő bakteriális gócoké. Ezeknek a távsymptomáknak a kiváltásában nem kell, hogy baktérium­­infectio szerepeljen. A távoli symptomák többféle módon jöhetnek létre. Amint a bevezetésben már említettem, itt egy megbetegedett szervnek távolhatásáról van szó, olyan symptomákról, melyek megbetegedés localisa­­tiójától távol lépnek fel, ami akkor, ha a szervmegbetegedés tünetei, a localis tünetek előtérben állnak, kapcsolatukat a szervmegbetegedéssel azonnal el­árulják. Ha azonban a megbetegedésre jellemző tünetek torpidak és nem jelölik meg a megbetegedés helyét, és így a távoli tünetek bizonyos önállóságot nyer­nek és részben önálló kórkép benyomását keltik, részben pedig olyan klinikai sajátszerűséget mutatnak, hogy különösségüknél fogva nem sorolhatók be valamely nosologiai egységbe. Az előbbi fejtegetéseimnek az volt a célja, hogy megmutassam mi az ú. n. második betegségnek a pathomechanismusa és hogy az általam felsorolt beteg­ségekben kétségtelenül bakteriális infectiók szerepelnek. Amint említettem, mai tudásunk alapján nagy valószínűséggel a streptococcus haemolytikus .„A“ csoportjának ,,ß“ alcsoportja váltja ki ezeket a betegségeket, éppen az ezen fertőzés ellen irányuló specifikus immunitásos reactio következménye­képpen. Nézzük meg, hogy az ú. n. távoli symptomáknak gócai, a primaer beteg­ségek, milyen mechanismus szerint váltják ki ezeket a távsymptomákat. Van-e itt szükség arra, hogy a megbetegedést kiváltó baktérium bizonyos baktériumfajta legyen? Van-e itt szükség immunitásos reactiókra? Van-e itt szükség baktérium-toxinok allergiás jelenségeire? Van-e itt szükség egyál­talában baktériumokra és nem képzelhető-e el, hogy ezek a távolhatások az idegrendszer közvetítésével létrejövő jelenségek-e? Hogy ezeket az elképzeléseket megértsük, mindenesetre ismernünk kell magában a gócban lefolyó jelenségeket és vizsgálnunk kell, hogy a szervezet szöveteinek szoros összefüggése hogyan teremt kapcsolatot az egyes szervek kölcsönhatásának következtében. Közvetítőül a humoralis tényezőkön kívül legnagyobb mértékben az idegrendszer szerepel. Az intraplasmaticusan elhelyezkedő ideg-végreticulum­­izgalom a szervezet valamennyi sejtjével kapcsolatot teremt. Ez jön izgalomba az antigének által kiváltott ingerterületre és organizálja meg a test különböző sejtrendszereiben létrejövő antitestképzést. Miután az idegrendszer ezen az úton az allergiás jelenségekbe is bekapcsolódik, a toxinhatások révén létre­jövő izgalom is az idegrendszer útján terjedhet távolabbi szervekbe (Speransz­­kij). Ez az interoceptor-izgalom a percepciós küszöbérték alatt is lefolyhat, állandóságával a központi idegrendszer ingerlése útján vasomotoros hatásokat is kifejthet. Ezeknek a vasomotoros hatásoknak a periférián való érvényesülése a véráram localis meglassúbbodását, az erek permeabilitásának megváltozását vonhatják maguk után, peristaticus érelváltozásokat, amelyek a localis szövet­­milieunek tökéletes megváltozásával járhatnak, nagy fehérjemolekulák szö­vetbe való kilépését okozhatják. Különösen Bickert emeli ki a terminális vér­áramterületek zavarát. Ennek a peristaticus keringési zavarnak eredménye

Next

/
Oldalképek
Tartalom