Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
26 J. SZ. GINZBURG másik gyógyszer kiválasztásában, azért, mert a fekélyes sztomatitiszek gyógyítására való alkalmazásuk javallatai nincsenek kellőkép kidolgozva. Anélkül, hogy a gyógyszer megválasztásának jelentőségét lebecsülnénk, mi úgy véljük, hogy a gyógyítás sikerét alapjában véve a beteg mindenirányú klinikai kivizsgálása és a helyes gyógymód kiválasztása határozza meg. Sok szovjet szerző a fekélyes sztomatitiszek gyógyításánál a konzervatív terápia híve, amely a betegség gócában levő mikroflóra jellegének és a gyulladásos folyamat dinamikájának és szakaszának figyelembevételén alapul és a szervezet deszenzibilizálására, természetes ellenállóképessége is reagálóképessége fokozására és az idegrendszer normális trofikus funkciójának helyreállítására irányul. Ebben a dolgozatban 1202 fekélyes sztomatitiszes beteg gyógyításával kapcsolatos klinikai megfigyeléseinket közöljük. Az alkalmazott gyógymód szerint a betegek a következőkép oszlottak meg : Neoszalvarzánt alkalmaztunk 358 betegnél (29,7%), bakteriofágot 294-nél (24,4%), neoszalvarzán rivanol keveréket 84-nél (6,9%), szulfidint 60-nál (4,9%), sztafilokokkusz bakteriofágot és neoszalvarzánt 43-nál (3,6%), lizocim-et1 34-nél (2,8%), oxigénterápiát 20-nál (1,6%), rivanolt 17-nél (1,4%), 5—10%-os CuS04 oldatot 17-nél (1,4%), penicillint 13-nál (1%), chloramint 12-néi (0,9%), antivirust 9-nél (0,6%), kombinált gyógymódot 227-nél (19,7%). Az utóbbi időben fekélyes sztomatitiszes betegek gyógyítására főkép mikrocidot és vikaszolt2 használunk. így tehát a betegek többségénél a kezelést kemoterápiás szerekkel, biológiai antiszeptikumokkal és antibiotikumokkal végeztük. Ezeknek a szereknek az az előnye, hogy magas baktericid és bakteriosztatikus hatásúak, a szervezetre nem gyakorolnak káros hatást, ecsetelés, permet és öblögetés formájában alkalmazhatók, nem csupán gyógyító, hanem profilaktikus célzattal is használhatók. A fekélyes gyulladásos folyamat megszüntetéséhez szükséges ülések száma 2—5 között ingadozott. Mi nem tulajdonítunk döntő jelentőséget a fertőzésnek a fekélyes sztomatitisz keletkezésében. Helytelen volna azonban, ha teljesen lebecsülnénk a fertőzés szerepét, amely az esetek többségében másodlagosan jön létre a számára kedvező talajon. Ezért a szájnyálkahártya fekélyes gyulladásos megbetegedéseinél a kíméletes elsődleges ellátás alkalmával a következő célt igyekszünk elérni: 1. eltávolítani a helyi ingerlő momentumokat (fogkövek, ingerlő protézisek stb.), 2. eltávolítani a lepedőket és a nekrotikus szöveteket (velük együtt a patogén és a nem patogén baktériumokat), amelyek jó táptalajt jelentenek a baktériumok számára és amelyek a szervezet intoxikációjának a forrását képezik. 3. megteremteni annak a feltételeit, hogy a sebfelülettel jobban és közvetlenül érintkezzenek a gyógyszerek, amelyeket a nekrotikus szövetek és autolizisük termékei inaktiválnának, 4. gyorsítani a folyamat magától való megszűnésre való természetes hajlamát. A sztomatitiszeknél végzett szájpermetezést úgy kell tekintenünk, mint hidroterápiás, a szájnyálkahártyát ionizáló procedúrát, melyet be kell sorolni a fekélyes sztomatitiszes betegek gyógyítási tervébe, mint a betegség elsődleges ellátásának és további kezelésének fontos tényezőjét. A permetezést káliumhipermanganát vagy hidrbgénhiperoxid híg oldatával, 1%-os szódaoldattal, 0,5%-os chloraminnal, lysozimmal stb. ajánlatos végezni.
