Fogorvosi szemle, 1954 (47. évfolyam, 1-12. szám)
1954-06-01 / 6. szám
1954. június hó FOGORV 6. szám I SZEMLE FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA ISTVÁN dr. SZERKESZTETTÉK: 1908-1934 KORMÖCZI ZOETÍN dr.. 1934-1931 Prof. IIIOKELLI GUSZTÁV EREDETI KÖZLEMÉNYEK Аж öregkori gastropatbiáról • Irta: BUGYI BALÁZS dr. i budapesti stomatologiai klinika volt tanársegéde, kórházi főorvos A gyomorrákot nehezen és így rendszerint későn ismerik fel. Részben ez a körülmény, részben az a tény, hogy a gyomorrák az összes rákoknak majdnem egyharmadát teszi ki, szükségszerűen ahhoz vezetett, hogy az öregek gyomorelváltozásait kizárólag carcinoma szempontjából vizsgálják és értékeljék. Amennyiben pedig megállapítást nyert az, hogy a gyomorelváltozás nem rákos, illetőleg a praecancerosisként értékelhető poliposis nem áll fenn, az öregek gyomorelváltozásaival tovább nem foglalkoztak annak ellenére, hogy öregkorban a gyomorelvéltozások közismerten gyakoriak. Az öregkori gyomor- és nyombélfekélyeknek sokáig fel nem ismert és kellően ma sem értékelt volta szintén erre a körülményre vezethető vissza, bár Spang (1) vizsgálatai óta az öregkori gyomorfekélyeket és nyombélfekélyeket egyáltalában nem tarthatjuk ritkaságnak. Az öregkori gyomorelváltozások természetére vonatkozóan a rendelkezésünkre álló irodalomban nem találtunk kielégítő adatokat. Vanzant és munkatársai, (2) Pollan és Bloomfield (3) nagyobb anyagon végzett vizsgálataik során csupán azt állapították meg, hogy az életkor előrehaladásával a gyomor secretoricus működése csökken. Ezt a változást azonban nem hozták kapcsolatba a gyomor és ezen keresztül az egész szervezet elváltozásaival. Szükségesnek tartottuk ezért nagyobb anyagon a kérdés megvizsgálását. Megvizsgáltunk 306 negyven éven felüli férfit gyomorelváltozásaik tekintetében. Az általunk vizsgált nem gyomor illetőleg nyombélfekélyes egyének közül 21 (7%)-nál volt gyomorrák és 9 (3%) esetben volt poliposis kimutatható. A nem onkológiai jellegű fennmaradt 276 esetünkben a gyomorröntgenvizsgálat 45%-ban a korral előrehaladó gyakorisággal gastritisre jellegzetes röntgenelváltozásokat mutatott. 60 éven aluli egyéneknél a hyperplasias gastritis volt a gyakoribb, ennél idősebbeknél az atrophiás formát lehetett nagyobb gyakorisággal észlelni. Az öregkorban tehát a gyomorröntgenvizsgálat szerint a nemonkológiai eseteknek mintegy 45%-ában lehetett gastritisre utaló elváltozásokat kimutatni. A fractionált próbareggeli-vizsgálatnál ennek megfelelően érthetően törekednünk kellett a gastritisre jellemző nyákfelszaporodást mennyilegesen is kimutatni. A nyák a felületi feszültséget emeli, megelőző vizsgálataink (4) szerint. Stalagmometriás eljárással mérve a felületi feszültségváltozást a gyakorlatban jól alkalmazható nyákmeghatározáshoz jutottunk. A nyák a savakat megköti, ezért szükséges volt a titrálható aciditás mellett az actualis gyomor - nedvaciditásnak is a meghatározása. Erre a célra a Lyphanpapír illetőleg az Universalindikatorpapír volt jól alkalmazható. Mindkét indikátorpapír a gyomornedv pH-jának * A Magyar Tudományos Akadémia 1953. évi ^Korányi-vándorgyűlésén megtartott előadás.
