Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
50 TÁRNÁI KÁROLY DR. ÉS ZÁRAY ERVIN DR. kellett számolni, melyeket kizárólag a süllyesztett fémes anyagokkal lehetett kapcsolatba hozni. Így a Lane-iéle lapocskák alkalmazásakor a csontban nagy felritkulások keletkeztek. különösen ha a lapok és csavarok anyaga más-más fémből állott. Klapp és Block utalnak arra, hogy koponyadefectusok befedésére használt arany és ezüst lemezek felszívódnak, csontvarratként süllyesztett bronzalumínium vagy ezüstdrótok feloldódnak vagy kilökődnek, illetőleg a drót a csonton belül kimaródott és kettévált. Ugyanezt észlelték nikkelezett vas- vagy acélszegek alkalmazása után. Block állatkísérleteiben azt is megfigyelte, hogy a süllyesztett hr on zalumíniwn-d rót csonthártyagyulladást okozott, ugyanakkor a Krupp-féle VgA acéldrót alkalmazásakor ez csak egyidejű fertőzés esetében következett be. 7Áerold kutyakísérleteiből is az tűnik ki, hogy a használatos fémanyagok közül a zink, nikkel és magnézium hátráltatták a csontregenerációt, s legkárosabbnak bizonyult a rézalumínium-bronzdrót. Ez utóbbi egyenesen toxikusán hat és kilökődik, betokolódás nem történik. A széntartalmú acél, vas nagy részben feloldódik és gátolja a csont újraképződését. Ezen a téren talán a legnagyobb klinikai tapasztalatokkal rendelkező Böhler is sikertelen combnyakszegeléseinek jórészét ilyen fémártalmaknak tulajdonítja. Pfeilschneidernek, de kivált Lanenek kezdeti nagy lelkesedését (utóbbi zárt, friss töréseket tárt fel, hogy megdrótozza vagy megsínezze) bizonyos tartózkodás és hűvös skepsis váltja fel. ■Gross, Brun, Ciminala már óva intenek a fémek süllyesztésétől. Menegeux és Odiette pedig arra a következtetésre jutnak, hogy a fémes segédeszközök alkalmazásakor a konszolidáció nem a használt allenthesis miatt, de annak ellenére jön létre. Mindezek a jelenségek arra ösztönözték a vizsgálókat, hogy az élő szervezetbe helyezett fémeket tüzetes vizsgálat tárgyává tegyék. II. II. rész. A fémek és a szervezet kölcsönhatásai. A fémek sebészi alkalmazása alig egy évszázadra nyúlik vissza, míg fogászati felhasználásuk csaknem egyidős a fogászat történetével. Az alkalmazott fémeket három csoportra oszthatjuk : 1. Tiszta fémek: a) nemes fémek : platina, arany, ezüst. b) nem nemes fémek : vas, réz, ón, nikkel, elírom stb. , 2. Galvanizált fémek : nikkel- és elírom-, arany- és ezüst-bevonatú vas, acél és rézfajták. 3. Ötvözetek: nemes fémötvözetek ; chrom-, nikkel-, cobalt-, molybdém-ötvözetek, rozsdamentes acél-ötvözetek, bronzalumínium, hydrolium, duraluminium, amalgám stb. Ma már jóformán nincsen tiszta fém és ötvözet, melyet fogorvosi vagy sebészi célra nem próbáltak volna ki. Valamennyi szerző, akik kísérletesen is foglalkoztak a fémhatás biológiájával, egyöntetűen megállapítja, hogy majdnem minden fém toxikus a szövetekre, csak kevés nem okoz reakciót, de stimuláló, serkentő hatást sohasem figyeltek meg (Menegeux és Odiette, Venable és Stuck, Berti—Biboli). Fémek alkalmazása esetén károsodhatik maga a fém. ekkor rozsdásodásról vagy corrosióról beszélünk. A szövetnedvek hatására a fém felülete oxidálódik, nagyobb felületen a corrosio gyorsabban haladhat előre. Ha csak emissiós spektralanalysissel kimutathatóan is. de minden fém oldódik a szervezetben. '
