Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1953-02-01 / 2. szám
1953. február lió 2. szám FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA ISTVÁN dr. SZERKESZTETTÉK: 1 908-1 924 KÖR M Ö CZI ZOLTÁN dr., 1924-1931 Prof. M OR ELLI G USZTÁV EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a budapesti Stomatologiai Klinikáról. Csontvarrat alkalmazása a mandibula törések kezelésében Irta : Skaloud Ferenc dr. és Nagy László dr. Mandibula törések bizonyos eseteiben a gyógykezelés meggyorsítására, illetve eredményessé tételére csontvarrat alkalmazása szükséges. Ez a kezelési módszer nem új, azonban a dentális rögzítéssel elért jó eredmények folytán és amiatt, bogy sebészi feltárás szükséges hozzá, a fogakkal bíró mandibula-töröttek kezelésében teljesen háttérbe szorult. Csak a fogatlan állkapocstörötteken alkalmaztuk és ott is csak az esetek kisebb részében. Úgy tűnt fel, mintha a csontvarrat behelyezése a törvégek egyesítésére, a foggal bíró mandibula-törötteknél felesleges lenne. Felesleges is az esetek nagy részében, azonban kétségtelen, hogy a csontvarrat alkalmazása nemcsak a fogatlan mandibula-törötteken. hanem a fogas állkapocstöröttek egy részénél is a jó gyógyulás -érdekében feltétlenül szükséges. Csontvarratos rögzítést megfelelő indikáció mellett a mandibula corpus-angulus töréseinél a legtanácsosabb alkalmazni. Egyéb mandibula-törések kezelésénél csontvarratot általában ne használjunk. Természetesen a corpus-angulus törésen к ívül egyéb mandibula-töréseknél is lehet csontvarratos műtétet végezni (pl. fejecstörés) ezek, azonban a célhoz képest túlnagy beavatkozások. A mandibula-törésekből kb. 88% a corpus-angulus törés, míg kb. 12% marad az egyéb mandibula-törésre. A csontvarratot is, ha szükség van rá, ezen a területen alkalmazzuk. Csontvarratos műtét indikált : 1. fogatlan corpus-angulus törésnél. Legtöbbször minden egyéb rögzítést feleslegessé tesz. Ha a mandibula nagy mértékben atrofiás, kettős transcorlicalis csontvarratot alkalmazzunk, hogy az elvékonyodott törvégek el ne forduljanak. 2. Foggal bíró állcsont fogatlan hátsó részének töréseinél, de csak inveterált esetben ; esetleg nagy diszlokációnál, mert ezekben az esetekben a dentális drótsínes kezeléssel nem kielégítők az eredmények. A csontvarraton kívül még intermaxillaris rögzítést is alkalmazunk. 3. Ha beékelődés miatt véres repozicióra van szükség. A repozieió után csontvarratot helyezünk be, majd intermaxillárisan is rögzítünk. 4. Krónikus osteomyelitisnél elhanyagolt esetben, amikor sequesztrálódás és bőrsipoly is társul a kórképhez és konzervatív kezelésre nem gyógyul. Az intermaxilláris rögzítést sequestrotomia és a csontvarrat után szintén elvégezzük. 5. Olyan esetekben, ha a dentális rögzítés nem volt eredményes és 10 hét után még kóros elmozdíthatóság •' Fogorvosi Szemle -1
