Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1. szám
12 FODOR GYÖRGY ISTVÁN DR. Pestmegyei Tanács Kórháza (Rókus) szájsebészeti és fogászati osztályának közleménye Ritka szájüri daganatok Irta : Fodor György István dr. Az adamantinomák szöveti szerkezete általában egységesnek mondható. Jellegzetességük a csillagsejtes hámszigetek és a magas hengeres, a zománcképző ameloblastokhoz hasonló sejtek. Ez utóbbi sejtek után újabban ameloblastomáknak is nevezik, még pedig aszerint, hogy a hámszigetek tömörek maradnak, vagy üregesen elfajulnak : ameloblastoma solidum-пак, vagy cysticum-nak. Mikroszkópos sajátságaik miatt az adamantinomákat sohasem sorolhatnánk a »ritka« daganatok közé, a klinikai viselkedésük folytán azonban irodalmi ritkasággá is válhatnak, mint a most ismertetendő esetünk is. Talán egyetlen más daganattal sem 2. ábra. Mindkét mandibula vízszintes és felhágó ágára kiterjedő adamantinoma Az egyik oldali mandibula vízszintes szárának második fele és az egész felhágó ág teljesen elpusztult. bizonyíthatjuk olyan szembetűnően azt a daganat-patológiai igazságot, hogy a benignitasnak és malignitasnak klinikai és szövettani fogalmai nem mindig azonosak. 46 éves nőbetegnek egyik klinikán a röntgenfelvételek, valamint a klinikai tünetek alapján ráknak kórismézett állkapocs- és pofadaganata miatt a mandibula kiizesítését ajánlották. A beteg ebbe nem egyezett bele. A daganata azonban rohamosan nőtt, ezért pár hét múlva osztályunkra vétette fel magát. Az állkapocsnak röntgenvizsgálattal kimutatott, a vízszintes szár utolsó harmadára és a felhágó ág nagy részére is ráterjedő pusztulásos hiánya (1. ábra), a buccában tapintható, a környezetével erősen összekapaszkodott és részben már kifekélyesedett, kiterjedt daganatos beszűrődés bennünk is rák gyanúját keltette. 1. ábra. A mandibula vízszintes szára utolsó harmadának és a leihágó ág nagy részének pusztulásos csonthiánya ( adamantinoma).
