Fogorvosi szemle, 1953 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1. szám

*

1953. január hó

1. szám

FOGORVOSI SZEMLE

FELELŐS SZERKESZTŐ:

VARGA

ISTVÁN dr.

SZERKESZTETTÉK: 1 908-1 924 К Ö R M ÖCZI ZOLTÁN dr.,

1924-1931 Prof. MORELLI GUSZTÁV

EREDETI KÖ

Z L

E

M É N Y E К

A Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogászati Klinikájának közleménye.

Artikuláció és műfogfelállítás

Irta : Földvári Imre dr. adjunktus.

Az artikuláció kérdésének széleskörű, átfogó elméleti kutatása mellett, a probléma gyakorlati részével az egész világon aránylag keveset foglalkoznak. A szakmunkák sokszor igen bonyolult számtani és ábrázolómértani magyarázatokkal igyekeznek ismertetni a kérdés lényegét. Bizonyos, liogy a gyakorló fogorvosok nem indokolatlanul riadnak vissza attól, hogy ezekben elmélyedjenek, mert ezeknek megértése komoly mérnöki ismereteket igényel. De nem utasítható el teljesen a protétikával foglalkozó szakembereknek az ábrázoló mértani bizonyítékokkal szembeni aggodalma sem, mert a kérdésben élő szövetekről van szó és itt a számtani és mértani törvények csődöt mondhatnak.

Az állkapocsmozgások igen bonyolultak és részben tisztázatlanok. így különösen az oldalmozgás regisztrálása rendkívül komplikált feladat. Ezenkívül igen nagy figyelmet érdemel az izületi porckorong (discus articularis), amelynek működését és változó helyzetét semmiféle műizületben (artikulátorban) nem tudjuk utánozni. Pedig az állkapocsízület bonyolult szerkezetében a discus szerepe jelentékeny. Ezt az is bizonyítja, hogy az élet folyamán a discus mind jobban vékonyodik, sőt elkopik a komoly igénybevétel következtében. A mozgások tisztázatlansága és a discus articularis szerepe. igen sok nehézséget okoz nemcsak az elmélet, hanem főleg a gyakorlat szempontjából. Ha nem így állna a helyzet és ha az állkapocsízület mechanizmusa teljesen ismert és tisztázott lenne, nem szerkesztettek volna annyiféle artikulátort és mindenesetre egyszerűbb konstrukciók szerepelnének.

Az artikulátor

Az artikulátor olyan eszköz, amelybe a szájképletekről vett lenyomat alapján készült mintákat gipszeléssel rögzítjük. A mintákat az artikulátor ízületétől olyan távolságra kell begipszelni, amely megfelel a természetes viszonyoknak. Ezáltal a fogak sikló felületei az állkapocsízületben lezajló elmozdulásoknak megfelelően alakíthatók.

Az állkapocsízület mozgásait Ferrein (1744) hullakísérletek kapcsán írta le. De az akkor műfogsorok készítésével foglalkozók erről nem vettek tudomást és még 100 évvel később is csak nyitócsukó mozgást végző occludorban készítették műfogsoraikat. Több szerző szerint Oariot 1805-ben 1 Fogorvosi Szemle _