Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-03-01 / 3. szám
80 IXKE GÁBOR DR. Technikai munkamenet: a) Mintakészítés. b) Gravirozás. c) Approximális szeparálás. (I) Mintázás. e) Gipsznegatív. f) Melotte pozitív. g) Melotte negatív. h) Kiütés. i) Adaptálás. j) Polirozás. a) A minta keménygi-pszböl öntendő ki. Ennek elmulasztása sok hibának a forrása. b) A gravirozás mélysége 1—1 ló mm, ez legtöbbször nem felel meg a szájbeli viszonyoknak, hol sok, hol kevés. Ha a gravirozótűt nem az oldalfalakra merőlegesen vezetik a technikusok, akkor a korona vagy szűk, vagy bő lesz. c) A lenyomatokon az approximálisan keletkezett kis résekből nem jön ki legtöbbször a gipsz, a mintán a fog a szomszédaival összefolyik, elválasztását lombfűrésszel való szeparálással végzi a technikus. Természetesen nincsen semmi támpontja, hogy ennek mélysége mekkora legyen. Ennek a következménye, hogy itt a korona vagy hosszú lesz és akkor papilla-sorvadást okoz, vagy rövid lesz és retenciós hely keletkezik, másodlagos szuvasodással és csak a legritkább esetben lesz jó. d) A mintázás általában sematikus, az így készült koronák rágófelülete nem felel meg a biológiai követelményeknek és a rágóeffektus ezekkel nem tökéletes (lapos rágófelszín, keresztalakú szimmetrikus árokkal ellátott nagyőrlők, csücskök nélkül stb.). A többi munkamenet súlyosabb hibák forrása nem szokott lenni. Ezek szerint a főhibák, amelyek a technikai munkamenetben adódhatnak, kétfélék: 1. A lenyomat természetéből eredők (gipszlenyomatokon a gravirozás, approximális szeparálás). 2. A fogműves meg nem felelő képzettségéből eredők (minta puha gipszből, rossz mintázás). Ez utóbbiak kiküszöbölése a továbbképzés feladata. Az első csoportbeli hibák azonban jobb lenyomatvételi eljárással kiküszöbölhetők. E célra ajánljuk gyakorlati tapasztalataink alapján a gyűrűs Ken -)- gipszlenyomatot. Ezt kombinált lenyomatvételi eljárásnak ajánljuk nevezni. Lényege, hogy előkészítés után a készletben tartott gyűrűsorozatból vett, vagy drótmértékre és gipszlenyomatra készített gyűrűt a foghoz adaptálunk, a mindenkori tasakmélységnek megfelelően, Kerr masszával megtöltjük és felnyomjuk, helyben lehűtjük. Nem tartjuk szükségesnek a gyűrű levételét a fogról, mint Richmond stb. készítésénél. Ellenben szükségesnek tartjuk az ínyszélén kibuggyant massza excavátorral való eltávolítását és a gyűrű tetején a massza-felesleg lesimítását és eltávolítását. Ez teszi lehetővé, hogy a gipsz az ínyhez pontosan odafeküdjön és a gyűrűnek a gipszlenyomatba való illesztését könnyíti meg. Ezután teljes kanállal gipszlenyomatot veszünk, majd viaszharapást és az antagonista fogsorról, amennyiben abban is koronát készítünk teljes Kerr -j- gipsz; ha nem, viaszlenyomatot veszünk és a nyert mintákat artikulátorba állítjuk be. összehasonlítva az egyszerű és kombinált eljárást a következő előnyöket és hátrányokat tapasztalhatjuk : Egyszerű eljárás előnye, hogy rövidebb ideig tart, kevés anyagot igényel. A kombinált lenyomatvételi eljárás körülményesebb, több időt és több anyagot igényel, de pontosabb. E hátrányok közül az időveszteség sokszor csak látszólagos,
