Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-03-01 / 3. szám
74 BRUSZT PÁL DR. sem hagyták el. De nem közlik a vizsgált koponyák és fogak számát, sem azt, hogy e koponyák milyen idős személyeké voltak. A közölt adatok közül két csoportot maguk sem tartanak valószínűnek a vizsgált koponyák kis száma miatt. Legújabban Brinch—Moeller—Christensen (1949) kifogásolják, hogy a vizsgált koponyák mennyisége egyes korszakok szerint egyenetlen. Azonkívül sok fog elveszett a kiásásnál és sok a szállításnál, raktározás folyamán. Különösen Eulerék munkáját kifogásolják, mert számításuk alapjául olyan koponyaanyagot is felhasználtak, amelyekben átlag csak 4,5 fog maradt meg. Nagyon helytelen ily anyag összehasonlítása a mai páciensek fogaival. Ök abban a szerencsés helyzetben voltak, hogy egy középkori apátság sírjainak feltárását irányíthatták — nagyon ügyelve, hogy lehetőleg minden fog megmaradjon a koponyákban. 197 olyan koponyát sikerült találniok. melyekben átlagosan csak egy fog veszett el a kihantolásnál. De külön is számolták össze ezeket az ép koponyákat és a hiányosakat. Megadják az aebelholti anyag átlagos életkorát is. Abban a táblázatban, melyben a mások által végzett eddigi caries vizsgálatok eredményeinek egy részét összefoglalják — rovat van a koponyákban átlagosan megmaradt fogak számára. Több új indexet ismertetnek, de olyat, amely közös alapra hozná a hiányos koponyák vizsgálatából eredő százalékszámokat nem tudnak ők sem. Brinch—Moeller—Christensen már a Martin-féle felosztás szerint sorolja korosztályokba a koponyákat és minden osztályban külön számítja ki a szuvas fogak és életben elvesztett fogak °/0-át, de az utóbbiakat úgy látszik nem tekinti szuvasnak. A 197 ép koponya egyes korcsoportjai kicsinyek a % számítás céljaira. Mikor viszont összegezi az eredményeket — a seniliseket is hozzászámítja — holott itt az előbbi csoport 7,5% intra vitam elvesztett fogával szemben 35,6% ilyet találtak. Míg a caries frequentia a defektusos és ép anyag között jelentősen különbözik, addig az intenzitás meglepően egyezik. Differentiát okozhat a számításokban a bölcseségfogak számításbavétele vagy elhagyása. Sokszor nem lehet ugyanis meghatározni, hogy ezek kiestek-e, aplasiásak vagy retineáltak-e ? Lenhossék, Schwerz, Dietrich ezeket nem vették figyelembe, Euler— Greth—Doerlich beszámították. Lukomsky, Mathis, Brinch—Moeller nem említik, de valószínűleg felhasználták ezeket ők is számításaiknál. Néhány szerző (Doerlich) még a gyermekkoponyákat sem tárgyalja külön, hanem úgy a frequentia, mint az intenzitás számításánál a többivel együtt. Minthogy ezekben állandó fog vagy egyáltalában nem vagy csak alig 1—2 lehetett, a kapott eredmények nem lehetnek helyesek. Mindezek után a következőképpen értékeltem ki anyagomat : Az életben elveszett fogak közül biztosan volt szuvas, de biztosan volt alveolaris atrophia miatt elveszett is. A középkori életmód, vadászat, lovaglás, harcmodor mellett bizonyára több volt a trauma miatt elveszett fogak száma is. Eldönteni azonban nem lehet biztosan, hogy melyik gyógyult alveolus származik caries miatt elveszett fogtól és melyik trauma vagy atr. alv. miatti hiány következménye? A caries miatti hiányt valószínűsíti : A) ha más szuvas fog is van az állkapocs' ban, különösen ha a hiány melletti fog approximális oldalán van caries, В) ha a túl' oldali analóg fog szuvas, C) ha a többi fog alveolusa jól megtartott, a fogakon nincs nagyfokú kopás, D) ha az utóbbi pontot is figyelen bevéve, nem öregember koponyáját tartjuk kezünkben. Mindamellett, minthogy az előbbiek figyelembevételével is a gyógyult alveolus carieses eredete legfeljebb valószínű, de nem biztos : a szuvas fogak száma a tényleg megtalált szuvas fogak és a gyógyult alveolusok -(-szuvas fogak száma közé kell, hogy essen. Ezeket a számokat mint minimális és maximális értékeket tekintem tehát és mindig külön adom meg.
