Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-03-01 / 3. szám
72 BRUSZT PÁL DR, Hátránya, hogy a gyöktömés nehezebben távolítható el, mint a chlgp., s az elágazódások megtömésére nem alkalmas. Elhajolt csúcsi harmadában legfeljebb 3-ig feltágított gyökcsatornát cgp. töméssel csúcsig megtömni általában nem sikerül. Elég nagy biztonsággal tömhetők végig az ilyen gyökcsatornák chlgp. eljárással a fentebb ismertetett technika alkalmazása mellett, mely a Központi Fogorvosi Rendelő és Továbbképző Intézet gyakorlatában is jól bevált. Összefoglalás Egyik végén beforrasztott üvegkapillárisokkal végzett modellkísérletek, valamint reszekált gyökércsúcsok és kihúzott, gyökér-tömött fogak vizsgálatai bizonyítják, hogy a cementtel félig tömött gyökcsatornába felvezetett guttaperchacsúcs a cementet nem tolja fel maga előtt, hanem átszúrja azt. Ilyenkor a gyöktömés — bár azt a rtg. csúcsig érőnek, sőt esetleg túlérőnek mutatja — nem kielégítő, mert a száraz gp. nem falálló. Ezért elhajolt, legfeljebb 3-ig feltágított gyökcsatornájú fogak gyökértömésére a chloroform-guttapercha eljárás az alkalmasabb. Tág gyökércsatornák, különösen granulomás fogak esetén a chlgp. eljárás mellett nagy az utólagos bevérzés veszélye. Ilyenkor a cement-guttapercha eljárás technikailag könnyebben keresztülvihető. A szerző, vizsgálatai alapján, részletes leírását adja a chlgp., illetve cgp. gyöktömés — szerinte legjobb és legegyszerűbb — a társadalombiztosítási gyakorlatban is jól bevált technikájának. 1128 a VII—Xlll-ik századból származó koponya vizsgálata a fogszuvasodás szempontjából* Irta : Bruszt Pál dr., Baja E tanulmányom hazánk területén élt lakosság három egymást követő korszakának fogszúviszonvait tárgyalja. Alig több, mint 30 éve, hogy felismerték a fossilis koponyák vizsgálatának jelentőségét a carieskutatás szempontjából. Mummery és Lenhossék Mihály voltak az elsők, akik ilyen jellegű vizsgálatokat végeztek ; a későbbi vizsgálók közül Schwerz, Dietrich, a szovjet Lukomsky, később Euler, Greth, majd Doerlich, Mathis, Clementschitsch, Krikos és legutóbb Brinch— Moeller—Christensen említendők meg. Múzeumainkban még Lenhossék anyagán kívül is sok hiteles koponya található, amelyek közül egyenlőre 1128 VII.—XIII. századból származó koponyát vizsgáltam meg és megkíséreltem meghatározni a megfelelő századokban élt emberek fogszuvasodásának frequentiáját, azaz, hogy az emberek között hány százaléknak volt szuvas fogazata és a fogszuvasodás intenzitását, azaz, hogy fogaik közül hány százalék volt szuvas, illetőleg egy megvizsgált emberre átlagban hány szuvas fog esik. Azért használom e szót: megkíséreltem, mert minél jobban elmélyültem a vizsgálatok feldolgozásában, láttam, hogy pontosan a fenti százalékokat meghatározni nem lehet, * A tanulmány részben a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával készült. Jelen közlemény egy részét képezi azon közlemény-sorozatomnak, melyben a fogszuvasodás történetét a Kárpátmedencében tárgyalom. Ezen sorozatba számítanak a bajai ált. iskolás tanulókról, valamint Nagybaracska lakosságának fogászati állapotáról megjelent közleményeim.
