Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1952-03-01 / 3. szám

1952. március lw

3. szám

FOGORVOSI SZEMLE

____________FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA ISTVÁN dr.

SZERKESZTETTÉK: 1 908-1 924 KÖR M Ö CZI ZOLTA N dr., 1924-1931 Prof. M О R ELLI G USZTÄV

EREDETI KÖZLEMÉNYEK

Közlemény a budapesti Stomatologiai Klinikáról

Fogpótlás és fogszuvasodás

Irta : Molnár Lászó dr. egyet. m. tanár

I. A fogpótlások jelentősége és a carieshajlam fokozódása

A fogpótlások fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, minthogy már egyetlen fog pusztulása vagy elvesztése is következményekkel jár. A működés csökken, az ellenes fog kinőhet, a szomszédos fogak egymásfelé billennek. A fogazat, mint egység meggyengül, a kontaktusok meglazulnak, vagy megváltoznak. Occlusalis akadály, a billenő, kinőtt fog mellett kóros tasak képződhet. A fogak eltolódása folytán az egész arckifejezés változhat, az Ízületben is létrejöhet átalakulás. Ha pl. az alsó vagy felső állandó 1. nagyőrlőt, mely centrális szuvasodás miatt megfájdult, 8-9 éves korban kihúzzuk, még a középvonal helye is eltolódhat a metszők között az eltávolodott fog oldala felé.

Rövid hézagok, 1—2—3 fog hiánya esetén lehetőleg fixhidat készítünk, mert ennek megszokása legkönnyebb és gondos előkészítés és laboratóriumi munka mellett a pótlás 10—15 évig is jól működhet. Ha frontfogak, metszők és hátsó fogak is hiányoznak, megfontolandó, hogy nagy körhidat (14—16 fogas), több kis hidat vagy pedig részleges fémalaplemezes kivehető fogművet készítsünk-e. Ilyen esetben azt is mérlegelni kell, hogy a szuvasodástól hogyan védhetjük jobban a maradékfogazatot.

Mai felfogásunk szerint hídpilléreknek lehetőleg ép, nem devitalizált, jó paradentiumú fogakat válasszunk. A gyökérkezelt fogakat, megröntgenezzük, de még negatív lelet esetén is gyanakodva tekintünk rájuk, mint a fertőzés lehető forrásaira, legalább is olyan értelemben, hogy locus minoris resistentiae-t képeznek a szervezetben. Gnathodynamometerrel (pl. Morelli, Haber-féle) megállapíthatjuk előre a pilléreknek kiszemelt fogak tolerantiáját a rágónyomással szemben. A szuvasodással szemben mutatkozó fogékonyság a horgonyok kiválasztásában, gyakran irányadó. Néha nem csupán a tartósság, hanem az esztétikai szempontok is irányadók.

Tapasztalati tény az, hogy a lingualis felszínek, így pl. az alsó metszők nyelvi felszíne és a felső kisőrlők lingualis, zománccal fedett felületei nem, vagy csak igen ritkán szuvasodnak. E felületek relativ cariesimmunitása a nyelv tisztító hatásában, a rágás okozta öntisztulásban nyeri magyarázatát és ezeken a helyeken inkább csak idős korban észlelünk cement-(gyökér) cariest.

5 — Fogorvosi Szemle