Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
EOGHUZÁSOS UTÖFÁJDALOMRÖL 51 Ad 2. A műsipoly készítésének legegyszerűbb módja a következő : a gingiva propria és az áthajlási redő között kb. 3—4 cm hosszú egyenes metszést ejtünk. A metszéssel a csontig kell hatolnunk. Széles szájsebészeti vésővel a lágyrészeket a periosteummal együtt letoljuk az állcsontok faciális csontfelszínéről és ilymódon többnyire elődomborodik a jugum alveolare, amely megmutatja a gyökércsúcs helyét. Sokszor már trepanáció előtt gombostűfejnyi usuratio mutatkozik a csonton a gyökércsúcs felett. A feltolt lágyrészeket kettős tompa kampóval fel-, illetve lekampózzuk és a gyökércsúcsnak megfelelő helyen nyolcas gömbfúróval befúrunk. Ezután a kampót kivesszük, a sebszéleket elengedjük. Azok, minthogy nem lebenyt készítettünk, nem zsugorodnak össze, hanem 24 órán belül összetapadnak. Varrni tehát felesleges. A vékony csontfal átfúrását hűteni nem kell. Mindezekből láthatjuk, hogy a műsipoly készítéséhez nincs fogsebészeti felkészültségre szükség, hanem konzerváló rendelés is elvégezheti. A beavatkozás lényege a gyors segély, sikerének feltétele pedig, hogy a csonttrepanációt pontosan a gyökércsúcs felett végezzük, tehát a csonritkult területbe, granulomába találjunk bele. Ezt kellő precizitással csak akkor végezhetjük el, ha megfelelő pontossággal tájékozódtunk a gyökércsúcs helyzetéről, ami a lágyrészek feltárása nélkül úgyszólván lehetetlen. Ennek az egyszerű eljárásnak általános alkalmazása kétségkívül javítja a társadalombiztosítás fogászati ellátását, mert eddig az igen csekély kapacitású, ú. n. diatermiás rendelésektől eltekintve, a gangrénás frontfogak eredményes kezelése szinte kivihetetlen volt. A műsipoly készítésének leírt javallatai elsősorban a frontfogakra vonatkoznak. Kisőrlőkön a műsipoly javallata sokkal szúkebb, részint az anatómiai adottságok folytán (felül az állcsontöböl közelsége, alul a vastag csont és a n. mentális kilépése), részint a felső kisőrlők két gyökere miatt, melyek palato-buccalis elhelyezkedésúek. E fogakon műsipolyt előzetes röntgenellenőrzés nyomán csak fogsebész végezzen. Rókus-Kórház Szájsebészen és Fogászati Osztályának közleménye. Foghuzásos utófájdalomról Irta : Fodor György István dr. A foghúzás után jelentkező nagy fájdalom a beteget rendszerint éppen olyan váratlanul éri, mint magát a fogorvost, mert legtöbbször megmagyarázhatatlannak látszik, hogy a jól sikerült, sima foghúzás után miért keletkezett a szinte csillapíthatatlan fájdalom. A beteg méltatlankodva állapítja meg, hogy a foghúzás után jelentkező fájdalma össze sem hasonlítható azzal a fájdalommal, amelyet az eltávolított fog valaha is okozott. Természetesen a szenvedései minden okát a fogorvosban igyekszik megtalálni, és gyakran más rendelést, vagy más orvost keres fel attól való félelmében, hogy a kínzó fájdalmak valamilyen súlyos állcsontmegbetegedésnek' fenyegető jelei. Ha az új orvos letört alveoluslemezeket talál, amelyek vongálják az érzékeny csonthártyát, az alveolusüregben csontszilánkokat lát, vagy az interradicularis septumot megsérülve találja, helyesen teszi, ha az extrakciós sebet rekonstruálja, a törött csontrészeket eltávolítja, az éles csontszéleket kiegyenesíti, mert ezzel sokat segíthet a beteg fájdalmán. Sajnos, azonban azt kell tapasztalnunk:, hogy az új orvos nagyon sokszor akkor is műtét mellett határoz, ha a csontnak ilyen laesióit sem külső vizsgálattal, sem röntgennel megállapítani nem lehet. Beavatkozásának a javallatát rendszerint nagyon bizony
