Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-02-01 / 2. szám
AZ .ÁLLCSONTSÉRÜLTEK ELLÁTÁSÁNAK VEZETŐ ELVEI 41 megváltozásának következménye és ami három tényezőre vezethető vissza: 1. A motoros közlekedés terjedésére, 2. az ipar, elsősorban a gyáripar fejlődésére, 3. a sportok nagyarányú kultiválására. A különböző időszakokból vett összeállítások világosan mutatják ennek igazságát és egyúttal ezekből megállapíthatjuk azt is, hogy az állcsontsérülések gyakorisága civilizációnk formájának függvénye. Svájci statisztika (Schmutziger : 1926.) Közlekedés 24% Ütés (Sport) 10% Ipar 24% Lórúgás 2% Esés 20% Vegyes 20% Német statisztika (Reichenbach : 1929.) Közlekedés 32% Ütés (Sport) 30% Ipar 20% Lórúgás 10% Vegyes 8% Magyar statisztika (János kórház, Móczár : 1950.) Közlekedés 30% Ütés (Sport) 42% Ipar 5% Lórúgás 5% Esés 18% Az állcsontsérülések számának emelkedéséhez nagyban hozzájárult az is, hogy a sérültek között mind több és több a nők száma. Míg azelőtt az arányszám 1 :10-hez volt (1190 férfire 148 nő jutott), addig ma saját beteganyagomban az arány már 1 : 3’3-ra emelkedett. Oka a motoros közlekedés terjedése, melyben a nők már majdnem egyenlő számban vesznek részt a férfiakkal. Hogy e három tényező : motor, ipar, sport az oka az állcsontsérülések állandó emelkedésének, azt igazolja az az összeállítás is, mely kor szerint sorolja be a sérülteket : A sérültek 1—20 évig 6%, 20—50 évig 78%, 50— évig 16%. A húsztól—ötven évig való emelkedés azt mutatja, hogy a javakorbeli egyéneken a leggyakoribb az állcsontsérülés, tehát abban az időben, midőn az emberek a motoros közlekedésben, az iparban és sportokban a legnagyobb számmal vesznek részt.. Az állcsontsérülések rohamos szaporodása, melynek oroszlánrészét a motoros közlekedés (autó, motorkerékpár) teszi, azonban még nem jutott el tetőfokára, sőt további gyors emelkedéssel kell számolnunk, mert hisz az autóközlekedés, a mezőgazdaság motorizálása most van csak kialakulóban. A sérüléseknek ez a nagyfokú, állandó szaporodása nemcsak aktuálissá, hanem szükségszerűvé teszi nekünk, hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozzunk. 2. Az állcsontsérülések szakszerű ellátása. Az állcsontsérülteknek nemcsak számuk emelkedik, hanem a sérülések is súlyosbodnak a mind gyakoribb súlyos autó-, de főleg motorkerékpár-balesetek következtében. Ezek a súlyos sérülések az arc sérüléseivel járnak együtt, úgyhogy az állcsontsérülések tulajdonképpen az arckoponya sérülései, maxillo-facialis sérülések. Ez most már maga után vonja azt, hogy aki az állcsontsérülésekkel foglalkozik, annak az arckoponyával, illetve annak sérüléseivel kell behatóan foglalkoznia. Ez a foglalkozás hozta magával, illetve teremtette meg : a maxillo-facialis chirurgiát. Ennek szükségességét a világháborúk is igazolták és a második világháborúban, ahol a sérültek kezelése a szakosítás jegyében történt, külön szakkórházakat állítottak fel erre a célra. Mi volt ennek a szakosított kezelésnek lényege és szervezete? a) Határozott cél felé való törekvés a kezelés első pillanatától, tehát az elsősegélytől kezdve. b) Megfelelő szaktudással rendelkező együttesek alakítása, szájsebészek, fogorvosok és technikusokkal. 4 — Fogorvosi Szemle
