Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

KÖNYVISMERTETÉS :'9 KÖNYVISMERTETÉS __________________________________________________________________________ J. B. Visser (Hilversum): Beitrag zur Kenntnis der menschlichen Zahnwurzelfor­men. (Adalék az emberi foggyökéralak ismereté­hez.) Zürich, 1948. 146. o. A szerző az amszterdami Anatómiai és Fejlő­déstani Intézet koponyagvüjteményén végezte a vizsgálatait. Ugyanezen anyagon dolgozott Bőik is, aki a fogazat morfogenezisére az ismert diemer-elméletet (1914) felállította. Annak­idején Bőik laboratóriuma közelében egy teme­tőt ürítettek ki és ennek kapcsán hatalmas számú (36.000) koponyához jutott. A koponyák recens, amszterdami lakosoké voltak. Visser a hatalmas gyűjteményből csak a teljes fogazattal rendelkező koponyák fogait» illetve gyökérviszonyait vizsgálta át nagy gon­dossággal és körültekintéssel. Egy-egy maradó fogféleség többezer példányát nézte át, de tanulmányozta a rendelkezésére álló tejfogak gyökereit is. Az emberi fogazat alaktanával foglalkozó szerzők általában a fog koronáját tanulmányozzák, mert az könnyen hozzáfér­hető. Akadálya a gyűjteményekben végezhető foggyökérvizsgálatnak, hogy a koponya rongá­lásával jár. Visser vizsgálata már csak a nagy­számú észlelése miatt is igen becses. A szerző érdeklődése két irányú volt ; először igyekezett az anj»agán egyes fogféleségek gyökérváltoza­tait megállapítani, másrészt összefüggést kere­sett a foggyökér és koronaalak között. A gyökér­­variációkat három csoportra osztja : gyökér - számcsökkenés összeolvadás révén, gyökérszám­­szaporulat a gyökér differenciálódása követ­keztében és számfeletti gyökérképződés. A gyö­kér-variációk arra utalnak, hogy a Mt és tej­­őrlők között szoros rokonság van. Míg a felső kis- és nagyőrlők változatait az összeolvadás, és diffe­renciálódás, addig az alsó őrlőket a számfeletti gyökerek előfordulása jellemzi. A gyökér-korona alak közötti kapcsolatra vonatkozó eredmények igen szerények. Visser szerint lerögzíthető kapcsolat a gyökér- és korona alak között alig van, a fog e két részének változatai egymástól függetlenül fordulnak elő. Egyedüli positivum, 12 eset kapcsán a kettős palatinális gyökér Carabelli-csücsök jelenléte esetén az Ma-őn. Az értékes monográfiában gyakran találunk utalást két magyar kutató (Hillebrand, Len­­hossék M.) adataira. Huszár György dr. LAPSZEMLE L. Castagnola: Gyökércsatornák túl­­tömése a sinus max'Haris és canalis mandibu­laris környékén, és azok következményei. (Schweiz. Monatschrift f. Zahnheilkunde 1951. 3. szám.) A Walkhoff-téle gyökérkezelések és tömések eseteiben a következő szabályokat állítja fel: Élő pulpaexstirpációnál a gyökértömés lehetőleg csúcsig érjen, de legalább egy milliméterrel közelítse meg a csúcsot. Fertőzött pulpájúfogak eseteiben pcriapikális elváltozás nélkül,végigérő, esetleg apexen kissé túlérő tömés készítendő. Periapikális góc esetén a csontdefektust és az esetleges fisztulajáratot is kitöltő gyökértömést készítsünk (Walkhoff, vagy egyéb paszta). Másképpen áll az eset, ha a gyökértömés olyan helyre kerül, ami nem tartozik a periapi­kális vagy paradentális régióhoz. Felső fogakon 3-tól 8-ig a sinus maxillaris, alsó fogakon 5-től 8-ig a canalis mandibularis közelsége óvatos­ságra int. Ha a paszta a sinus maxillarisba kerül, rendszerint nem okoz komplikációt. Baj csak abból származik, ha a gyökértömés nem steril kautélák mellett történt és ezért fertőző­dik a sinus. Idővel a paszta rendszerint fel­szívódik a Highmore-üregből. Súlyosabbak azok az esetek, midőn a paszta a canalis mandibularisba kerül, ami azután az ideg súlyos izgalmához vezet. Hét ilyen esetről számol be a szerző. Ezek között vannak olyan esetek, amelyekben csak kevés paszta jutott a csatornába, de azután vannak olyanok is, ame­lyekben a canalis egész lumenét nagyobb tömegű paszta töltötte ki. Ilyenkor már kelle­metlen tüneteket okoz az átnyomott paszta. Fájdalmak jelentkeznek, melyek fülbe sugároz­nak, azonkívül a n. mentalis tájékán paresztézi­­sek keletkeznek. A pasztát sikerült majdnem minden esetben átfecskendezéssel eltávolítani, a fájdalmak rendszerint 3 hét múlva meg is szűn­tek. A fog eltávolítása nem javítja a kórképet. Óvatosságra int tehát olyan esetekben, ha a sinus maxillaris, illetve a canalis mandibularis a gyökércsúcshoz közel van. Rókus-kórház szájsebészeti osztályának referáló közössége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom