Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-06-01 / 6. szám
A FOGSZUVASODÄS ELTERJEDÉSE A DUNÁNTC'LCX 179 részben házi (szarvasmarha, juh, kecske, sertés, kutya), részben vadon éld (vad tulok, muflon, vadmacska, gazella, szarvas, őz, vaddisznó, nyúl, hód) állatok maradványa. A leletek szerint halat is ettek. Feltételezhetően tejet és tejtermékeket is fogyasztottak. A gabonafélék közül az árpát és a tönkölybúzát ismerték. Orlőköveik felülete rücskös, egyenetlen, tehát gabonakiőrlésük eléggé durva volt (3. ábra) ; darává morzsolták, illetőleg törték a gabonaszemeket. A leletek között előforduló edények tanúsága szerint ételeik egy részét főzték, más részét megsütötték. Tűzhelyük részben a veremlakásban, részben körülötte volt. Bőr- és fonóipart is űztek a maradványok szerint. A többszáz zengővárkonyi kő-rézkori sírból csak 28 olyan koponya került eddig elő, amelynek fogazatát meg tudtuk vizsgálni. Ennek egyik oka az, hogy igen sok gyermeksír volt, a gyermeki csontváz, koponya pedig az évezredek alatt elpusztult, 2. ábra. Lengyeli aeneolith állkapocs jobb alsó 7-esének baccalis oldalán cementcaries. 3. ábra. Zengővárkonyi aeneolithkori őrlőkövek (Dombay). s csak a csövescsontok egy-egy kisebb részlete maradt meg. Egy másik sajátságos oka annak, hogy anyagunk nincs arányban a sírok számával az. hogy 32 férfisírban hiányzott a koponya. A sírban a fej helyére állattejalakú agyagedénykét tettek. A maradványok szerint a koponya leválasztása nagy gonddal történt, mert a csigolyák egy esetben sem sérültek meg. Az aeneolithkori anyagunk legnagyobb részét a zengővárkonyi és az ágostonpusztai ásatások szolgáltatták. A zengővárkonyi eddigi ásatás során előkerült 27 koponya 9 foga volt szuvas, ezek közül 8 approximalis cementcaries. Csupán egy szuvasodást találtunk a rágófelszínen, 20 év körüli férfi bal alsó 2. őrlőjén (4. ábra). Csak feltevéseink lehetnek arra, hogy miért keletkezett egyedül ebben az esetben zománcszuvasodás. Lehet, hogy sérülés érte, vagy a bölcseségfog rendellenes helyzete (a vízszintesen fekvő fog gyökércsúcsa buccalis elhelyezkedésű) miatt azon oldali használat hiánya idézte elő a szuvasodást. A fogakon abrasiós jelenség alig van, tehát a környezetétől eltérő táplálkozású, vagy gyengébb rágóképességű egyén lehetett. Úgy látszik, hogy környezetének becsülését nem bírta, mert sírjában semmiféle tárgy, melléklet nem volt. A zengővárkonyi koponyák fogazatának első leírója, Kollár szerint feltűnő az állcsonttest és az ág erős fejlettsége. Amíg 4. ábra. Zengővárkonyi aeneolith állkapocs bal alsó 7-esén rágófelszíni szuvasodás. A még ki nem fejlődött gyökerű 8-as rendellenes helyzetben van.
