Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-06-01 / 6. szám
AZ TSKOLÄSKORÜ GYERMEKEK S ZÄJN Y ÁLKA HÁRTYA MEGBETEGEDÉSEI 167 Mindezeket a megfontolásokat figyelembevéve is azt mutatják azonban az I. ábra görbéi, bogy az első maradó nagyőrlő caries-aktivitása — legalább is a rágófelszíni szuvasodást illetően — az iskolaköteles koron belül is lényegesen csökken azon települések kivételével, ahol valamely ismeretlen helyi körülmény a caries terjedését elősegíti (sárréti járás, 1. Adler, Straub és Sárkány). Ez a megállapítás gyakorlati szempontból azt jelenti, hogy azon az első maradó nagyőrlőn, amely a 10. életév betöltéséig rágófelszínén szuvasodástól mentes maradt, egyre kisebb valószínűséggel lép fel az iskolaköteles korban szuvasodás. A szuvasodás felléptének csökkenő valószínűsége nem arra vezethető vissza, hogy egyre kevesebb ép, szuvasodásmentes első moláris van a szájban, mert hiszen a F-szegény vizű településeken a 14. éves korig is csak kb. 1,5 nagyőrlő betegszik meg személyenként a lehető 4 közül. A 10. éven túl egyre kisebb valószínűséggel kezdődő rágófelszíni szuvasodás arra int bennünket, hogy az iskolafogászati ellátás során ezen a koron túl a mély és szuvasodásra gyanús barázdák felfúrásától lehetőleg tartózkodjunk. Ez nem jelenti természetesen azt, hogy a szuvas barázdák feltárásától eltekintsünk. A CER-index görbéjének jelzett lefutása azonban egyben azt is mutatja, hogy ugyanazon lelet a szuvasodás szempontjából különböző életkorban különbözőképpen ítélhető meg s talán ítélendő is meg. Közlemény a Pécsi Orvostudományegyetem Stomatohgiai klinikájáról Az iskoláskorú gyermekek gyakoribb szájnyálkahártya megbetegedései Irta : Oravecz Pál dr. egyetemi tanár Az iskolafogorvos fontos feladata, hogy mikor a gyermeket vizsgálja és kezeli, ne csak a fogazat megbetegedéseit lássa meg, hanem minden alkalommal figyelje meg a szájban mutatkozó egyéb kóros elváltozásokat is. Az iskolafogorvos szoros kollaborálása (munkaközössége) az iskolaorvossal és gyermekgyógyásszal kötelességévé teszi, — nehogy mulasztást és orvosi műhibát kövessen el —, hogy a szájbéli elváltozásokat felismerje és helyesen értékelje. Ez a gyermek szempontjából sokszor életbevágóan fontos, mert nincs a gyermeki szervezetnek egyetlen olyan szerve, része, mely gyakrabban mutatna kóros elváltozásokat, mint a száj. A gyermekkori szájbetegségek legtöbbje jóindulatú, aránylag gyorsan gyógyuló és könnyen gyógyítható, de lehet a szájban életveszélyes megbetegedés jele is, mint pl. a diphteriáé. Alábbiakban az iskolásgyermekek (6—14 éves korig) szájképletein mutatkozó gyakoribb és gyakorlatilag is fontosabb kórformákat ismertetjük, melyek a szájnyálkahártyán, az ínyen, a nyelven, a mandulákon és az ajkakon mutatkoznak. A száj nyálkahártya megbetegedéseit Lörinczy általánosan elfogadott kórbonctani felosztása szerint : 1. keringési zavarok, 2. akut és krónikus gyulladások, 3. túltengés és 4. szövetvisszafejlődés okozhatják. Mi is ezt a csoportosítást választottuk összefoglaló táblázatunk tárgyalási alapjául. Technikai okokból voltunk kénytelenek a táblázatos formát adni közleményünknek és nem részletesen és hosszabban ismertetni az egyes megbetegedéseket. Táblázatunkban röviden ismertetjük az egyes betegségek megjelenési helyét, tüneteit, kórokát és therapiáját. Külön megjelöljük, hogy melyek önálló, csak a szájra lokalizálódó megbetegedések és melyek egy általános megbetegedésnek, pl. az egész szervezetre kiterjedő fertőzésnek, a szájban jelentkező részjelenségei.
