Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)

1952-05-01 / 5. szám

KÉRDÉS—FELELET

153

nyálmirigy egyenes kontúrú kivezetőcsöveivel; a mirigyben telődési hiány nincs, az egész mirigyállomány a megszokott képet mutatja, de hátrafelé van elszorítva. Különösen élesen szembetűnő a különbség, ha összehasonlítjuk ezt a képet a túloldali nyálmirigy syalogrammjával.

Az általunk megfigyelt neurofibromatosis esetben a daganat mindkét arcfélre ráterjedt és a fültőmirigy helyét foglalta el. A mirigy állapotának megállapítása végett syalographiát végeztünk. A röntgenképen igen nagyranőtt és lefelé ctiszlokálódott mirigyet találunk, melynek a lebenyei távol állottak egymástól, mintha valami széttolta volna őket. Következéskép ebben az esetben is különbözött a kép a nyálmirigy új képleteitől (5. ábra).

Vizsgálataink rámutattak azokra a lehetőségekre, amelyeket a nyálmirigyek kontrasztos röntgenvizsgálata tár fel.

Összefoglalás

1. A kontrasztos röngenográfia módszere felhasználható a nyálmirigyek újképleteinek differenciáldiagnosztikájában.

2. A jóindulatú daganatok növekedésük közben félrenyomják a mirigyszövetet.

3. A rosszindulatú és a félig rosszindulatú daganatok elroncsolják a mirigylebenvkéket és a kivezetőcsöveket, ami a röntgenképen megfelelő formában kifejezésre jut.

4. A nyálmirigyek kontrasztos röntgenvizsgálata lehetővé teszi, hogy megállapítsuk a daganat topográfiáját, azaz a fültőmirigy és a vele szomszédos újképletnek a helyzetét, melynek ismeretében részletesebben kidolgozhatjuk a műtéti beavatkozás tervét.

Fordította : Sárkány Tibor dr

»KÉRDÉS-FELELET«

A mindennapos gyakorlat problémái

Rovatvezető: 8 ztr ili eh Pál dr.

110. A protézist viselő páciensek írásbeli felvilágosítása.

A paciens tájékozatlan sok mindennel kapcsolatban, ami a protézisre, viselésére, gondozására és további sorsára vonatkozik. Mi szívesen adunk tanácsot, ha a beteg megkérdez, de sok esetben egészen természetes dolgokra nem gondolunk, ami pedig előtte ismeretlen. Ha pedig mindent egy lélekzetre akarunk elmondani, akkor a monoton felsorolásból a páciens különleges lelkiállapotában ugyancsak keveset képes megjegyezni.

Ä páciens eltávozik, de elkíséri az új protézis sok problémája.

Az egyik részük minduntalan, kellő ok nélkül is, felkeres, a másik részük pedig — az úgynevezett »fakir« természetűek — súlyos egészségártalmat is elszenvednek, mert azt hiszik, hogy a szenvedés a protézisviseléssel együtt jár.

A modern orvostudomány egyre nagyobb mértékben vonja be a beteget a gyógyítófolyamatok elősegítésébe. Ma már idejét múlta a

hosszú és passzív fektetés, súlyos traumatológiai esetekben is korán és eredményesen használja a beteg sérült végtagjait.

A beteg paszivitására alapult régi felfogásunk, mikor azt mondtuk- a páciensnek: »Szokja meg a protézist.« Korszerűbb, ha a páciensnek azt mondjuk : »Tanuljon meg protézisével rágni.« (Kocsis Antal Gábor dr.)

Kellő felvilágosítással hány feltörést és lemezeltörést lehetne elkerülni! Sok esetben okozott már rákot kiöregedett, rossz protézis. (Kisjaludi Pál dr.) De az elégedetlenül és kedvetlenül viselt lemez indirekte is nagy kárt okoz közegészségünknek, mert sok embert visszatart fogazatának rendbehozatalától és a hiányos rágás következtében a felvett táplálék tekintélyes része csak a salakot növeli.

Egy rendelőintézeti orvosnak egy munkaperce legalább fizetésének ötszörösét, tehát kereken egy forintot ér. így tehát felesleges kérdezősködéssel, szükségtelen jövéssel, ami 5—5 percet vesz el az orvos munkaidejéből, a tér-