Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-04-01 / 4. szám
1128 A VII—XIII. SZÁZADBÓL SZÁRMAZÓ KOPONYA VIZSGÁLATA 111 •életben elvesztett fogakat is figyelembe vesszük, akkor a defektusos koponyák elhagyásával valamivel kisebb frequentiákat kapunk (8. rovat), de a különbségeket nem tartom lényegeseknek, tekintettel a sok lehetséges hibaforrásra. Szembetűnő azonban, hogy az egymást követő korokban minden számítás szerint emelkedik a caries frequentia. Mindamellett a minimális 21,4% és maximális 59% élénk ellentétben áll a nagybaracskai felnőttek 89,9—95,5%-os frequentiájával! Ha az intenzitást vizsgáljuk és azonnal a nagybaracskaiak rovatát tekintjük, akkor jelentéktelennek tűnnek fel a fossilis koponyákon talált különbségek úgy a kétféle selectió szerint, mint a három korszak szerint csoportosítva. Az egy koponyára eső szuvas fogak száma 0,3-tól csak 0,8-ig; a gyógyult alveolusokat hozzáadva 0,7-től 2-ig terjed a mai ember 9,1 szuvas fogával szemben, illetőleg 3,9—14,8% szuvas fog a 32,5%-kal szemben. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az utolsó csoportosításban az intenzitásban nagy differentiák vannak a hiányos és épebb anyagon — a gyógyult alveolusok hozzászámítása után. Végeredményben a vizsgált korszakok felnőtt embereinek fogszuvasodása a kétféle összeállítás alapján a megtalált fogak szerint számított nagyobb értékek és az ezek 4- életben elvesztett fogak szerint számított nagyobb értékek között volt. {15. táblázat.) Ez utóbbiak nyilván még mindig magasak a senilis koponyák elhagyása ellenére is. Ez kitűnik az 5, 9. 14. táblázatokból, melyekben az életben elvesztett frontfogak aránytalanul nagyobb számban szerepelnek, mint a szuvasok, tehát nem szuvasodás miatt vesztek el. Valószínűleg főleg a maturus koponyáknál előforduló atrophia alv. miatt kiesett fogak okozzák e hibaforrást. Az épebb koponyák szerint számított kisebb értékek beszűkítenék a határszámokat, de ezeket éppen a selectio vádjának lehetősége miatt nem mertem alapul venni. Kívánatos lenne, hogy a következő ásatásoknál a fogak megmentésére az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak, hogy ezáltal még pontosabb fogszúadatokat nyerhessünk. Későbbi dolgozatok számára marad a gyermek-koponyák adatainak kiértékelése, az avarkor előtt és árpádkor után élt emberek fogszuvasodásának meghatározása ; ezek és a most közreadott adatok összehasonlítása más szerzők és területek adataival és a különböző korszakokban élt emberek fogszuvasodása közötti eltérés okainak keresése. Vizsgálataim eredményei részletes közlésének az is volt a célja, hogy ne vesszenek kárba akkor sem, ha kiértékelésüket későbbi kutatók nem fogadják el. Nem mulaszthatom el ezúttal sem, hogy Nemeskéri János dr. budapesti, Dombay János dr. pécsi múzeumi osztályvezetőknek és nem utolsósorban a M. Tud. Akadémiának köszönetét mondjak támogatásukért. Összefoglalás Több mint félezer avarkori, hasonló számú árpádkori és 88 honfoglaláskori koponya vizsgálata alapján az e korszakbeli emberek fogszuvasodását a következőkre becsülhetjük : Frequentia: az avarok egvharmadának (25—42%) volt már szuvas foga, a honfoglaláskoriak egyharmadának-felének (31—52%) és az árpádkoriak felének (43— -59%). A fogszú intenzitása e korokban : 0,4—1,8, 0,5—1,5 és 0,8—2, = egy emberre eső szuvas fog átlagosan. A szuvas fogak %-a korszakok sorrendjében : 3,8-14,8, 3,3-10,4, 5,5-12,8. A gyermek és senilis koponyákat számításon kívül hagytuk. Mind e korszakok szuvasodása és a mai ember fogszuvasodása közti különbség szembetűnő, ha felsorolom a nagybaracskai 15—55 éves lakosok adatait : frequentia : 95,5%; intenzitás: 9,1 szuvas fog személyenként, illetve 32,5% szuvas fog. A szuvasodás mértékét tehát nem egy számmal fejezem ki, hanem két határértéket adok meg, amelyek között van a valóságnak megfelelő érték.
