Fogorvosi szemle, 1952 (45. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
1952. január hó 1. szám. FOGORVOSI SZEMLE ___ FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA ISTVÁN dr. SZERKESZTETTÉK: 1 908-1 924 KÖ R M Ö CZI ZOLTÁN dr., 1 924-1931 Prof. M О R ELLI G USZTÁV EREDETI KÖZLEMÉNYEK Közlemény a Szövetség-utcai Közkórház Fogászati Osztályáról. (Főorvos: Prof. Simon Béla.) A felületi beidegzés és a neuritek egymáshoz való viszonya Irta,: Simon Béla dr. A test felületeit ellátó érző idegeknek egymáshoz való viszonyáról több olyan tévhit van nemcsak közforgalomban, hanem igen komoly, hiteltérdeinlő tankönyvekbe lerögzítve, amelyek egyrészt ellentétben állanak régen ismert fiziológiás tényekkel, másrészt nagyon alkalmasak arra, hogy bizonyos jelenségeknek hibás magyarázatát adva, megakadályozzák a helybeli érzéstelenítés helyes és célravezető gyakorlatának kialakulását. Ezek közül a hamis tételek közül elsősorban a legelterjedtebbről, az ndegek anastomosisáróh kell megemlékeznünk. Az idegek anastomosisának tévhite úgylátszik kiirthatatlanul begyökerezett a köztudatba. Ezt a minden histologiai és biológiai alapot nélkülöző megállapítást egyetlen 1839-ből Schumachertől származó (idézve Moral után) és soha senki által meg nem erősített anatómiai tanulmány alapján a legkitűnőbb stomatologiai szerzők is — mint pl. Bünte, Miral, G. Fischer, Sicher, Tandler, Bichlmayer stb. — minden meggondolás és kritika nélkül átvették egymástól. Azóta nemcsak az egymás mellett fekvő, hanem az ellenoldali megfelelő idegek anastomosisáról szóló megállapítások is vörös fonalként követhetők — kevés kivétellel — az összes fogászati érzéstelenítést tárgyaló cikkekben és tankönyvekben. A különböző szerzők által leírt anastomosisokat két csoportba oszthatjuk. Az anastomosisok egyik csoportjába soroljuk azokat a leírásokat, amelyek két vagy több szomszédos területet beidegző ideg »anastomosisáróh szólnak, mint pl. a n. alv. max. post., a n. alv. max. med. és a n. alv. max. ant. anastomosisáról. Ezt a téves megállapítást még bizonyos klinikai észleletek alapján magyarázni lehet, mert azonos oldalon valóban gyakori a szomszédos területek széli zónáinak kettős beidegzése. A sikertelen anaesthesiákon kívül azonban semmivel sem magyarázható a leírt anastomosisoknak az a másik csoportja, amelyen a szerzők az ellenoldali, vagy azonos oldali, de különböző lefutású idegek végágainak »anastomosisát« állítják, mint pl. a kétoldali n. alv. mand., vagy a n. nasopalatinus Scarpae és a n. palatinus ant. végágainak anastomosisát. Ezzel tökéletessé teszik szerzők az idegrendszer és az érrendszer anatómiai szerkezetének ad absurdumig vitt összehasonlítását. E szerzők leírása alap- * * Fejezet szerző : A fájdalom és a fájdalom megelőzése a stomatologiai gyakorlatban e. tankönyvéből. 1 Fogorvosi Szemle
