Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-03-01 / 3. szám
72 SKALOUD FERENC DR. A budapesti Stomatologiai Klinikáról. (Igazgató : Dr. Balogh Károly egyet. ny. r. tanár.} Műtéti eljárás a progenia javítására Irta : Skaloud Ferenc dr. egyet, tanársegéd. A progenia műtétéi közül az utolsó évtizedek gyakorlatában legjobban Kostecka műtéti eljárása terjedt el. Ennek a műtéti eljárásnak legnagyobb előnye az, hogy minden külső feltárás nélkül vezeti be az állkapocs átfűrészelésére használt Gigli-fúrészt, egy görbe, hajlított tű segítségével, az állkapocs felhágó ága mellett, két keskeny szúrcsatornán át. Ez tette annyira népszerűvé az eljárást, mert ezeknél a műtéteknél a betegek legjobban attól idegenkednek, hogy az arcukon műtéti metszést alkalmazzanak. Annak, hogy egyes sebészek még mindig külső metszésből vágják át a mandilndát, az az oka, hogy bizonyosfokú idegenkedéssel végzik »vakon« a műtétet, ezen az ér- és idegdús területen. A nervus és az art. alveolaris inferior sérüléseit közölték le a műtét szövődményeként. A közlemények szerint a szövődmények nagy része később, sokszor hónapok után, utókövetkezmények nélkül gyógyult. Azonban számos esetet közöltek, ahol az alsó ajak érzésbénulása végleges maradt. Űj műtéti eljárásunkban még az arcon ejtett két kis sebzésre sincs szükség, mert egy szájonbelüli rövid metszésből a fűrészt a kipreparált nerv. alveolaris inferior mellett, jól láthatóan vezethetjük át. Nemcsak az erek és idegek átmetszése kerülhető így el, hanem a többi lágyrészsérülés is. A csont viszont pontosan a kívánt helyen és biztosan átvágható. Az is előnye az eljárásnak, hogy a fűrész elszakadása műtét közben csaknem teljesen kizárt azáltal, hogy a fűrész megtörés nélkül használható. Beékelődés, vagy szakadás esetén, a megkezdett csontrészbe új fűrész könnyedén behelyezhető. A műtéti eljárás a következő: Kb. 5—dO cm 1%-os novocain-oldattal mindkét oldalon infiltráljuk a fovea retromolaris tájékát úgy, hogy a nerv. alv. inf. vezetéses érzéstelenítésekor szokásos, módon behatolva, végighaladunk a tűvel a mandibula belső felszínén egészen a fülcimpa tapadási pontjánál a bőr felszínéig. Ide kisebb depót helyezünk el az érzéstelenítő szerből. Már az érzéstelenítő oldatunkkal úgyszólván felemelünk minden lágyrészt a csont felületéről. Ezután a mandibula belső szélét kitapintva, kb. 2 cm-es verticalis metszést ejtünk a fovea retromolarisban, csontig hatolva (1. ábra). Az egészen vékony submucosus kötőszövet raspatoriummal való letolása után, azonnal a csontra érünk. A raspatoriumot felfelé irányítva, előrehatolunk az incisura semilunarisig, majd lefelé tolva raspatoriumunkat, a nerv. alveol. inf. kötőszövettel burkolt kötegéig jutunk el. További feltárás nem is szükséges egyszerű átvágás esetében. Most az e célra szerkesztett —• csak a végén kis mértékben hajlott —■ 3 mm vastag fűzőtűvel (2. ábra) az idegköteg felett, szorosan a csonton haladva, eljutunk a felhágó ág hátsó széléhez (3. ábra). Innen a subeutan kötőszövet és a bőr között, közvetlen a bőr alatt még 1 cm-reelőretoljuk a tűt és a fülcimpa mögött kiszúrunk (4. ábra). A tű nyílásába 0’4 mm-es. drótot fűzünk, mellyel odakötjük a Gigli-fűrészt és áthúzzuk a szájüreg felé. Majd beakasztjuk a Gigli-fogantyúkat. Az ajakzugot lapos kampóval eltartva, a fűrészt egyenesre kifeszítve, átfűrészeljük a mandibulát (5. ábra).
