Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-02-01 / 2. szám
A SZAKCSOPORT HÍREI 63 a materialista elmélet és a dialektikus módszerek bevonultak a tudományos kutatás metodikájába és azt megszabadítva a kapitalizmus béklyóitól, a Szovjetunióban kialakult a világ legszabadabb, leghaladóbb, legmagasabbrendü tudománya, az élenjáró szovjettudomány. S ahogy a szocialista gazdasági rendszer teljesítményei messze felülmúlják a kapitalista rendszeréit, úgy a szovjet tudomány a végbement kulturális forradalom eredményeképpen ugrásszerű minőségi változásokkal lepte meg a világot. Mik az erőforrásai a szovjet tudomány nagy eredményeinek ? 1. A szovjet társadalmi rendszerben megszűntek az ellentmondások az osztályok közt, csak baráti dolgozó osztályok vannak, de épúgy megszűntek az ellentétek a társadalom és az államvezetés között is. Bebizonyosodott, mire képes a tudományos munka olyan országban, ahol annak nem szab határt néhányezer kiváltságos egyén érdeke, hanem a dolgozó milliók szükségletét és szociális felemelkedését tűzi ki céljául. 2. A Szovjetunióban a tudományos pálya mindenki előtt nyitva áll, minekfolytán a kutató káderek száma, illetve a kutatómunka bázisa hallatlanul kiszélesedik. A Szovjetunió valamennyi népe részt vesz a tudomány fejlesztésében. 10 Szovjet köztársaságnak saját Tudományos Akadémiája van és a többiben is az Akadémia fiókintézettel rendelkezik. 800 szovjet főiskola működik, mindegyiknek saját Tudományos Társasága van. A kutatóintézetekben több mint 10.000 tudós dolgozik és a Szovjetunió egész területén a tudósok száma meghaladja a 100.000-et. A szovjet tudományok hatalmas fellendülésének a világnézeti tényező mellett ez a második erőforrása. A számok törvényének érvényesülése folytán a nagy mennyiségi emelkedés minőségi változást eredményezett. 3. A szovjet tudományt az újítás, az átfogó, nagy célkitűzések és kérdésfeltevések, a merész kezdeményezések szelleme hatja át. 4. A tudomány munkásai olyan erkölcsi és anyagi megbecsülésben részesülnek, ami a tőkés országokban ismeretlen. Tisztelettel övezett tagjai a társadalomnak, szemben az imperialista országokkal, ahol a tudomány nem elsősorban a békés termelés, építés erőforrása, hanem a pusztítás, emberirtás eszközévé aljasítják és a haladó szellemű tudósoknak, akik megvetéssel fordulnak el a tudománynak ilyen célokra való felhasználásától, mellőzés, üldöztetés, sokszor mártírium az osztályrészük. 5. Végül hatalmas erőforrását jelenti a szovjet tudománynak a szabad véleménynyilvánítás, a szabad kritikának korszerű formája: a nagy nyilvánosság előtt való megvitatása a tudományos problémáknak. Ismeretesek a filozófiai, biológiai, nyelvtudományi s a legutóbb lefolyt Pavlov-vita, melynek mindegyike nagy lendülettel vitte előre a maga tudományát, sőt ezen túlmenően az egész tudományos szemléletet új alapokra helyezte. A forradalom lángeszű vezérének, Leninnek Programmjában a tudományos kutatások felkarolása és a társadalom szolgálatába állítása lényeges pontként szerepelt. Közvetlenül a forradalom után, mikor a fiatal szovjetállam ezernyi nehézséggel küzdött, Leninnek ideje jutott arra, hogy az akadémikusok munkájának irányt szabjon. Ebből az időből származik híres mondása : »Azelőtt az egész emberi értelem, az egész emberi géniusz csak azon fáradozott, hogy egyeseknek juttassa a technika és kultúra minden áldását azon az áron, hogy a többieket megfossza még a legszükségesebbtől is. Most azonban a technika minden csodája, a kultúra minden vívmánya az egész nép birtokává lett.« Lenin művének folytatója, Sztálin elvtárs, a marxizmus-leninizmus legnagyobb élő tudósa, állandó ösztönző befolyást gyakorol a tudományos élet fejlődésére. Személyes érintkezést tart fenn az akadémikusokkal és sokszor irányt mutat tevékenységüknek. Sztálin elvtárs szerint az igazi tudós nem dogmatikus, nem tisztán elméleti beállítottságú, hanem teremtő, alkotó munkát végez. Az igazi tudós nem vész el a szakszerűség részleteiben, hanem mindig az egészet látja szem előtt. Különösen hajlamos erre az orvostudomány, amikor csak egy szervet vagy egy tünetet lát maga előtt és nem az egész szervezetet illetve csak saját szűk szakmai területében merül el és nem keresi az összefüggést az orvostudomány egészével. Az igazi szovjettudós nem a ködös fellegekben jár, hanem a gyakorlat szilárd talaján állva, teljes szívvel és odaadással szolgálja a legfőbb célkitűzést, a szocializmusból a kommunizmusba való átmenet megteremtését, ahova az út a természet átalakításán, a természet erőinek az ember szolgálatába állításán keresztül vezet. Szovjetreferáló üléseink azt a célt szolgálják, hogy azokon keresztül megismerjük, hogy a tudományos kutatásnak ezek a módszerei a stomatológiában milyen eredményeket hoztak, megvitassuk, hogyan értékesíthetők számunkra, végül arra ösztönözzenek bennünket, hogy ennek a magasabbrendű kutatásnak e módszereit magunk is elsajátítsuk. A szovjet dokumentációs-anyag évek óta való fordításával orosz fordítóink áldozatos pionírmunkát végeznek. Fogászati vonalon ennek a munkának túlnyomó részét Péter Viktor, a Stomatológiai Klinika orvosa végezte. Kötelességemnek tartom, hogy első Szovjetreferáló ülésünkön neki a Szakcsoport nevében hálánkat és köszönetünket nyilvánítsam. Tisztában vagyunk azzal, hogy amit nyújtani fogunk, szerény kezdet csupán, de első lépés egy magasabbrendű fejlődés felé, melynek elérésével mi, magyar orvosok is a szocializmus építésének reánk eső szakaszán megtesszük kötelességünket. Ezután Kovács György dr. : »Az orosz és szovjet természettudományok fejlődése« címen tartott előadást. Az orosz természettudomány már a
