Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-02-01 / 2. szám
A FOGAK ÉS A SZÁJ ÁPOLÁSA 59 KÜLFÖLDI CIKK A fogak és a száj ápolása (Részlet I. G. Lulcomszkij »A fogak és a száj betegségei« c. könyvéből.) A szájban lezajló biológiai folyamatok következtében bizonyos anyagok rothadásával, erjedésével járó jelenségekkel, anyagcsere melléktermékek felhalmozódásával találkozunk, melyek a száj szennyeződését vonják maguk után. Ilyen szennyező anyagok elsősorban természetes folyamatok következményei: 1. a nyálkahártyahám leválása, 2. leukocyta-kivándorlás, 3. mikroorganizmusok felszaporodása. A felsorolt elemek azonban egészséges egyénnél mindig aránylag csak kis mennyiségben szerepelnek, egymáshoz való viszonyuk egyensúlyban van. Az alakelemek (elsősorban leukocyták), valamint a leváló hám és a nyál eltávozása a szájból a rágás- és nyeléskor ébrenlét alatt történik. Éjjel pedig az alakelemek és a nyál a szájban felgyülemlenek, ezért reggelre a száj a legkevésbbé tiszta. A fognyakra, az interdentális felszínekre, a nyelvre levált hámsejtekből, leukocytákból, baktériumból és nyálból álló lepedék rakódik le. Hasonló jelenséggel nappal is találkozunk olyan egyéneknél, akiknek szájában az öntisztulás folyamata valamely oknál fogva akadályozott. (Csökkent rágóképesség, száraz nyálkahártya, a nyálkahártya hámjának fokozott lelökŐdése stb.) Maga a táplálékfelvétel is okozhatja a száj tisztátalanságát, ha az ételmaradék a fogak közt megreked, szuvas üregekbe jut, vagy fix fogműnek nem öntisztuló felületére tapad. Főleg az édes, tapadós táplálékok (kenyér, szénhydrátok) és egyes húsféleségek hagynak vissza tekintélyes maradékot. Az ételek civilizált előkészítése a száj és a fogak öntisztuló folyamatait jelentős mértékben gátolja. Célszerűnek látszik ezért a főétkezéseket kompakt, a száj és a fogak öntisztulását mechanikusan elősegítő ételekkel (pl. almával) befejezni. A száj üreg öntisztulását biológiai úton egyes baktériumféleségek jelentős mértékben támogatják akkor, amikor organikus anyagok bomlását, rothadását gátolják. Ez teszi érthetővé az egészséges száj nyálkahártyája, valamint a mikroflóra normális viszonyának fontos szerepét. Mivel azonban a száj öntisztulása önmagában rendszerint nem tökéletes, a fogak individuális ápolása elengedhetetlenné válik. A szájápolás célja az ételmaradékok és a lepedék eltávolítása, ami az egyéni higiéné alapvető követelménye. Egészséges újszülöttek és gyermekek szája 2—3 éves korig külön ápolásra nem szorul, mivel ezeknél az anatómiai és élettani adottságok az öntisztulást erősen támogatják (intenzív nyálelválasztás, gyakori, főleg folyékony táplálékfelvétel, fogatlanság vagy kevés fogazat). Egészséges csecsemők száj nyálkahártyáját tisztítani, lemosni nemcsak szükségtelen, hanem egyenesen káros. A szájápolás eszközei az öblítés és a fogkefelés. Kefével a fog valamennyi felszíne —- orcái, nyelvi, rágófelszíni — megtisztítandó. Különösen az interdentalis felszínekre ügyeljünk. Ezen utóbbinak megtisztítását csak megfelelő alakú kefével tudjuk elérni. A jó fogkefe a következő tulajdonságokkal bír : 1. A kefe működő felszíne ne legyen túlméretezett — hossza ne haladja meg a 4 cm-t, hogy a fogak nyelvi felszínének megtisztításához is alkalmazhassuk. 2. A sörték álljanak különálló, szétszórt nyalábokból, hogy ezek az interdentalis térbe is bejuthassanak és ott fogvájóhoz hasonlóan működjenek. Ugyanezen célból a nyalábok legyenek kihegyezettek, kúposak. A ritka nyalábok folytán a fogkefe használat utáni tisztántartása és kiszárítása is könnyebb. 3. A fogkefe felszíne legyen a fogívnek megfelelően ívelt. A sörteszálak legyenek rugalmasak és nem túl kemények ; a rugalmas nyalábok az ujj nyomására könnyen hajlíthatok. 4. A fogkefe nyelének alapanyaga legyen tömör, ne legyen porózus, hanem síma, vízhatlan. Ezen követelményeknek a legmegfelelőbb a műgyanta. 5. A fogkefe és működő része legyen meleg, sőt forró vízzel szemben ellenálló. (Hőálló.) Elengedhetetlen követelmény a fogkefe tisztántartása. Szennyezett kefe több kárt, mint hasznot okoz. Használat után a kefét csak elmosva és kiszárítva szabad tartójába helyezve eltenni. Nem célszerű pohárba helyezve a levegőn hagyni. Legyen minden családtagnak saját külön fogkeféje. Ha a szájban sérülés van, használat után a fogkefét szappannal és meleg vízzel kell elmosni, majd konyhasóval behinteni, melyet csak használat előtt mossunk le. A fogak helyes tisztítása a következőképpen történik. Először szobahőmérsékletű vízzel a szájat kiöblítjük, hogy a felgyülemlett nyálat és ételmaradékot mechanikusan eltávolítsuk. Ajánlatos egy pohár langyos vízzel késhegynyi szódabikarbónát vagy asztali sót keverni, ami a nyál oldódását segíti elő. A megnedvesített fogkefét a fogporba mártjuk úgy, hogy a sörte működő felületére a por egyenletesen rakódjék fel. A fogak tisztítását úgy vízszintes, mint függőleges irányú mozdulatokkal végezzük. A kefe vízszintes vezetése, mint sokan feltételezik.
