Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-02-01 / 2. szám
A KOKAIN FELFEDEZÉSÉRŐL 53 Jelen kis visszaemlékezésünket az tette aktuálissá, hogy nem rég egyik szerző egy felmerült vitával kapcsolatban a kokain felfedezését illetőleg, kétségessé tette Niemann szerepét, mivel azt Wöhlernek tulajdonította. Szerző tévedését kétségkívül menti az a sajnálatos körülmény, hogy a legtöbb gyógyszerismei kézikönyv, így H. H. Meyer: Experimentelle Pharmakologie-ja is, — melyből szerző idézetét vette — Wöhlert jelöli meg a kokain felfedezőjeként. Hogy azonban ez nem fedi a tényeket, az a Wähler saját cikkéből származó és fentebb közölt szószerinti idézetből is kitűnik. Wöhlernek a kémia területén olyan kimagaslóak az érdemei, hogy igazán semmi szüksége sincs arra, hogy idegen toliakkal ékesítsük. Az ugyanis, hogy Niemannak a coca-bázis felkutatására Wähler adta az ideát és a munkalehetőséget, nem teremt egyben jogcímet arra, hogy most már magát a felfedezést is a tényleges felfedező Niemann helyett tanítómesterének, Wöhlernek tulajdonítsuk. Minden tudományos intézet vezetőjének hivatásbeli kötelessége munkatársait és tanítványait ideákkal ellátni, a munkamethodusokra kioktatni és ha nehézségekbe ütköznek, azon átsegíteni. Azonban ha egy munkatárs vagy tanítvány nem részmunkát végez, hanem valamely körülhatárolt és teljes egészet képező feladatot önálló kísérletek vagy önálló kutatás alapján old meg, munkája eredményének szellemi tulajdonjogát tőle senki, még az ideát vagy megbízást adó mestere sem vitathatja el. De erre szükség sincs, mert hiszen a tanító mester az erkölcsi sikerben amúgyis osztozik azzal, hogy az eredmény, illetőleg a felfedezés intézetének égisze alatt lát napvilágot. Ellenkező esetben a tudományos intézetek vezetői minden tudományos munka nélkül, pusztán jól megválasztott munkatársaik és tanítványaik munkálkodása révén is megalapozhatnák hírnevüket. Jelen visszaemlékezésünk egyik célj a az volt, hogy az A. Niemann érdemes munkásságát — véletlenül vagy akaratlagosan — ködösítő fátylat kissé fellebbentsük és nevét arra a piedestálra helyezzük, amit méltán megérdemel. Minden orvosi szakon, így a stomatologia területén is szerepel néhány név, melyet illik j ól bevésni az emlékezetünkbe. Azt hisszük, nem tévedünk, ha J. Thames, G. V. Black, Angle, Partsch, G. Fischer mellett A. Niemannt is ezek közé soroljuk. Összefoglalás A legtöbb pharmakologia a kokain felfedezőjeként Wöhlert nevezi meg. Szerző korrigálja ezt a tévedést és Wähler eredeti közleménye alapján megállapítja, hogy a kokaint 1860-ban nem ő, hanem assistense, A. Niemann fedezte fel. Проф. Шимон Б.: ОТКЫТИЕ КОКАИНА. Большенство фармакологов открытие кокаина приписывает Вылеру. Это мнение ошибочное, так как на основании оригинального сообщения Вылера можно установить, что в 1860-ом году кокаин был обнаружен его сотрудником Ниманом. Summary Most textbooks of pharmacology ascribe the discovery of the cocaine to Wohler. The author corrects this error in stating — according to the original papers of Wohler himself — that the cocaine was not discovered by the latter, but by his assistant A. Niemann in I860. A szovjet orvostudománynak a Nagy Honvédő Háborúban szerzett tapasztalatai címmel 35 kötetes mű került kiadásra. A mű célja a szovjet orvostudomány a Nagy Honvédő Háború idején szerzett rendkívül gazdag tapasztalatainak közkinccsé tétele.
