Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-02-01 / 2. szám
A KOKAIN FELFEDEZÉSÉRŐL 51 В дальнейшем автор коротко касает теории, предложенные в настоящее время. Чисто механическим путем такие дефекты не возникаются, поэтому для объяснения процесса следует учитывать с ролью биологических факторов. Zusammenfassung László J. dr. : Über einen Fall von keilförmigen Defekt mit ungewohnter Lokalisation. Die allgemein anerkannte mechanische Theorie erklärt nicht die Entstehung des, an der mesialen, also nicht selbst reinigenden Oberfläche des Molaren befindlichen keilförmigen Defektes. Der Autor gibt eine Übersicht über die, in der Literatur auffundbaren anderen, diesbezüglichen Theorien. Die mechanische Theorie allein erklärt nicht einmal die Entstehung der typischen, an der buccalen Seite erscheinenden keilförmigen Defekte. Es scheint zweckmässig zu sein eine, der oben erwähnten Anlagen, als Komponent dieses Defektes anzunehmen. Közlemény a Korányi II. Közkórház fogászati osztályáról. A kokain felfedezéséről Irta : Prof. Simon Béla A kutató tudósok életében céltudatos és rendszeres munkájuk gyümölcseként nem szokatlan esemény egy részleteredmény elérése, egy probléma megoldása, de még egy felfedezés sem. Azonban ritkán mérhető le a felfedezés pillanatában azok hordereje. Sokszor évtizedek múlnak el, míg a felfedezések valódi jelentősége kibontakozik. Ezt látjuk a kokain felfedezésével kapcsolatosan is. Az organikus kémia fejlődése a múlt század elején vett lendületet és bár a század első felében a természettel való kémiai foglalkozást — mint azt Zechmeister megállapítja — az öncélúság jellemezte, mégis a kor egyik legkiemelkedőbb kémikusának, Wöhlernek egy felfedezése adta meg azt a hatalmas lökést, ami a kémiát öncélúságából kiemelve, a physiologia, pathologia és a pharmacologia ma már nélkülözhetetlen társtudományává tette. Wöhlernek sikerült ugyanis 1828-ban elsőként ammoniumcyanatból karbanudot készíteni és ezzel megdöntötte azt a kémiai dogmát, hogy szervetlen anyagból szerves anyagot csak élő szervezet tud synthetizálni. E felfedezés után csak természetes, hogy a kémikusok egy részének figyelme a különböző gyógynövények felé fordult és igyekeztek felkutatni, majd tiszta kivonatba sűríteni, esetleg syntheticus úton előállítani azt a hatóanyagot, melynek a kérdéses növény — az empiriából már jól ismert —• gyógyító, vagy mérgező hatását köszönheti. A múlt század közepe táján furcsa dolgokról értesültek azok, akik a délamerikai Peruban járt utazók útleírásait olvasták. Ezek az utazók arról számoltak be, hogy a bennszülöttek, ha egy ott termő növény (Erythroxylon coca) leveleit rágcsálják, szinte emberfelettimunkára képesek, mert sem az éhséget, sem a fáradtságot nem érzik. Csak természetes, hogy e hírre egyidejűleg több kémikus és pharmacologus is hozzáfogott a coca rejtélyes hatóanyagának a kikutatásához. Valószínűleg a vizsgálati anyag kicsiny mennyiségén vagy minőségén (régi elszáradt levelek) múlt, hogy sem Johnston (1853), sem Wackenroder (1853), sem F. Güdecke (1855) munkálkodása nem járt kellő eredménnyel, mert az általuk előállított és Erythroxylinnak nevezett hatóanyagot coffeinnak, vagy a coffein valamely rokonvegyületén^k tartották. Ezek a vizsgálatok Wöhlernek, a göttingeni egyetem kiváló kémikusának is felkeltették az érdeklődését és minthogy az előzőek vizsgálatait nem találta pozitív eredményűeknek, úgy határozott, hogy a cocalevelek hatóanyagát ő maga fogja kivizsgálni. Kitűnő összeköttetései révén sikerült is a Novara expedíció útján (1857—-58) Limából (Peru fővárosa) nagyobb mennyi
