Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-02-01 / 2. szám
állkapocs rögzítése progeniát javító műtéteknél 45 kisebb száma, a felső metszők és az elülső fogmedernyúlvány hiányossága miatt, a csak drótsínekkel való rögzítés nem elegendő. A hátrahelyezett mandibula rögzítése ugyanis bizonytalan, mert a maxilla — elől fog- és csonthiány lévén — nem képes megakadályozni az állkapocs lassú, újbóli előretolódását. Ennek kiküszöbölésére a felső és alsó sínen kívül a felső metszőfogaknak megfelelő alveolusra fekvő és az alsó metszőfogak benvomatával rendelkező pelotta alkalmazása jól bevált. Tanácsos a felső sínre az elülső fogmederhiány területében a pelotta tartását biztosító fémlemezkét forrasztani. A pelotta, mely független a sínektől, a műtét által elérendő új okklusiós helyzetnek megfelelően, occludorban való beállítás után készül. A műtét után a pelottát behelyezve, a felső és alsó drótsín horgaiba drótligaturák kerülnek, így lehet biztosítani a jó rögzítést az új occlusiós helyzetben. A pelotta, mely akrylatból vagy kaucsukból készül, nemcsak a mandibula rögzítésében vesz részt, hanem már a sínezés ideje alatt is, mint alveolust pótló részlet igyekszik megadni a felső fogsorív normális görbületét s ezáltal az addig hátraeső felső ajkat előre domborítja. A hat hétig tartó merev rögzítés után a mandibulát még további hat hétig gumiligaturákkal kell rögzíteni. A pelotta ezen idő alatt is be van helyezve a szájba. Nagy előnye a pelottának, hogy a sínektől független lévén, szükség esetén bármikor kivehető a szájból a sínek bolygatása nélkül. A csont kielégítő gyógyulása után, a műtét után 4—-5 hónap múlva a felső meglévő frontfogakra —- a szemfogak meg szoktak lenni — és a meglévő premolarisokra olyan kozmetikus hidat kell készíteni, mely a hiányzó alveolusrészletet is pótolja, illetve biztosítja a retentiót a hátrahelyezett mandibula számára. Legjobb, ha a híd váznélküli akrylatból készül olymódon, hogy a műíny és műfogak, illetve koronák egymás közötti határa a kozmetikus követelményeknek megfeleljen. A műalveolus alkalmazása lehetővé teszi a felső ajak előredomborodását, mely kívánatos, de a progeniát javító műtét által el nem érhető. A műalveolussal rendelkező hídpótlásnak kozmetikus előnyein kívül fontos előnye még az is, hogy nem kivehető, ami a defektusuk miatt amúgyis labilis lelkületű paciensekre nézve igen nagy jótétemény. Hátránya is éppen nem kivehető voltában rejlik. Ugyanis nagy és széles alapon a csontra, illetve nyálkahártyára való fektetése miatt tisztántartása nehéz és egy idő múlva ételmegrekedés, ételpangás okozójává válhat. A jólfekvő műalveolus, melynek széle az áthajlás kezdetéig ér, decubitust nem okoz. Az 1. képen 22 éves fiatalember baloldali progeniás profilja látható. Ajak és kétoldali felső állcsont-szájpad hasadékát 3 éves koráig több korrekciós műtéttel zárták. A mandibula nagy mértékben előre tolódott. Feltűnő a felső frontalis fogmedernyúlvány hiányának megfelelően a felső ajak beesettsége. Ennél a betegnél a nagymértékben előre tolódott mandibulában a bölcsességfogak kivételével minden fog megvolt. A fogak szabályosan, ívben helyezkedtek el, közöttük kisebb-nagyobb hézagok voltak és a hat frontfog befelé dőlt. A maxilla és palatum nyálkahártyájában a középvonaltól balra haladt a hasadék korrekciójának helye. A hibás fejlettségű felső állcsontban a fogak torlódva helyezkedtek el. A metszőfogak hiányoztak, ezeknek maradványaként két gyökér volt a csontban. A metszőfogak tájának megfelelően a korrigált hasadék területén, főleg baloldalt, 1. ábra- Maxilla csökkent fejlődése folytán keletkezett progenia baloldali profilképe.
