Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
A FOGEREDETŰ GÓCFERTŐZÉS EGYES KÉRDÉSEIRŐL 3 azért nem szívódik fel, mert a fertőzött gyökércsatorna az időlegesen csíramentessé vált granulomát reinficiálja. Tehát nem helyes az az álláspont, ha a steril granulomát a fertőzés szempontjából veszélytelennek tartjuk. Sokkal kevesebb az ellentétes vélemény abban a kérdésben, hogy az elhalt pulpájú fog góchordozó-e vagy sem. A szerzők nagy többsége megegyezik abban, hogy az élettelen fogban tanyázó baktériumok a szervezetre fertőző hatással lehetnek és így másodlagos betegségeket okozhatnak. Ez az álláspont különösen az Egyesült Államokban talált kedvező fogadtatásra, sőt különös túlzásokra is ragadtatta az amerikai fogorvosokat, annyira, hogy már olyan fogakat is eltávolítanak, amelyekben csak kis superficiális caries van. Magunk fertőzöttnek, vagyis a gócfertőzés szempontjából gyanúsnak csak az esetben nyilvánítjuk a fogat, ha a pulpája elhalt és a gyökércsatornát nem pontosan záró tömés tölti ki. A dentális gócok felkutatása általában röntgenvizsgálattal történik ; hiba azonban, ha a góckeresésünk egyetlen eszközének a röntgenfelvételt tekintjük. Laboratóriumi vizsgálatokra is szükség van, mert a gócfertőzés kifejlődésében nemcsak a toxinszóródásnak, hanem allergiás folyamatoknak is szerepe lehet. De a laboratóriumi kiegészítő vizsgálatokat azért sem nélkülözhetjük, mert magunk is tudjuk, hogy a röntgenvizsgálatainkban sok a hibaforrás. Röntgenfelvételeinkkel csak a csontelváltozást, a csontritkulást, vagyis a csonthiányt tudjuk kimutatni, de hogy ezt mi tölti ki, sejtdús fertőzött granulációs szövet, amely góchatású lehet, vagy regressiv jellegű hegesedő kötőszöveti tömeg, amely már csiramentes, erre a röntgenfelvétel nem ad választ. Röntgenfelvételeink révén eszerint az állcsontoknak csak az anatómiai és nem a patológiai helyzetéről kapunk felvilágosítást. A gyakorlat ennek ellenére nagy általánosságban mégis úgy alakult ki, hogy pozitiv röntgenleletnek számít az állcsontokban fellelhető minden olyan csonthiány, amelyről feltételezhető, hogy valamilyen patológiás folyamat destruáló hatásának a következménye. Röntgenvizsgálataink értékéből még az is sokat levon, hogy sokszor a negatívnak látszó röntgenkép alapján sem mondhatjuk biztonsággal, hogy a kérdéses fog góchordozó-e, vagy sem. Nem szólva az egész kis felritkulásokról, amelyek a szivacsos csontállomány rajzolatával összefolyhatnak, de gondoljunk csak a retroapikális csontritkulásokra, melyeket olyan vetületben is felvehetünk, hogy az nem kerül a szemünk elé, hiszen a fogat, ezt a háromkiterjedésű anatómiai képletet mindig egy síkra vetítjük és így egyes részletek egymásra vetülve takarhatják egymást. Kétes esetekben ezért helyesen tesszük, ha a gyanús fogról két sugárirányú felvételt készítünk. Az állcsontokban a góckutatás munkáját nagy mértékben megnehezíti az a körülmény, hogy egy időben tömegesen találhatunk olyan elváltozásokat, melyek a gócfertőzés szempontjából gyanúsak lehetnek. Góckérdésünk egyik legnagyobb gyengéje, hogy nincs olyan biztos vizsgálati módszerünk, amellyel több gócra utaló elváltozás esetén a valóban aktiv gócot meg tudnánk határozni. Betegeink érdekét tehát akkor fogjuk helyesen szolgálni, ha valamennyi gyanúsnak talált gócot kiirtjuk. Ezt az álláspontot a legtöbb szerző magáévá tette. Véleménykülönbség csak a gócok kiirtási módszerében van. Egyes szerzők minden radikális beavatkozást feleslegesnek tartanak ; szerintük a gócok a gyökércsatornán keresztül is kiirthatok akár a fogbélben, vagy a gyökércsúcs körül vannak a baktériumok. Erre egyesek az alkalikus gyökértömések alkalmazását tartják célravezetőnek, mert ezek »hydrogénionkoncentrációja megegyezik az élő szövetekével!« Miklós (Szeged) az általa kidolgozott oki, egyéni és aszeptikus gyökérkezelésről számol be és röntgenfelvételekkel bizonyítja a góckezelések terén elért jó eredményeit. A fog sterilizálására és így a góc kiküszöbölésére többen — így néhai kiváló kartársunk Kőmíves is —-a diatermiás gyökérkezelést ajánlják. Ezek az ú. n. konzervatív kezelések azonban általánosságban mégsem terjedtek el. A gócfertőzések kezelésében a legtöbb esetben fontos szempont a gyors gyógyító hatás. 1*
