Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-10-01 / 10. szám
306 BERÉNYI BÉLA DR. láthatók a tejfogak és állandó fogak csírái. Az ilyen veleszületett foggal bíró csecsemők legtöbbjénél azonban valódi, idő előtt áttört tejfogakat találunk. Az ilyen veleszületett, idő előtt áttört valódi tejfogak kibúvásának valószínű oka, hogy az ilyen csecsemők «gyes belső sekreciós mirigye (növekedési mirigyek, hypophysis) hiperfunkcióban van. Azt tapasztaltuk tudniillik, hogy az ilyen csecsemőknél a többi fogak is gyorsabban, tehát a normális idő előtt törnek át, s az ilyen csecsemő testi fejlődése is (hosszirányban és súlyban) szintén fokozott. Milyen következtetésre juthatunk e két daganatban talált fogak vizsgálatakor? A csontos bázisba ékelt fogak valamennyien valódi fogak, ezt mutatja a röntgenképen a szabályos belső struktúra, valamint az állcsonttorzból kiemelt két fog, melyek közül az egyik szabályos praemoláris fog koronái része, koronapulpával, a fog gyökéri része még nem fejlődött. Ugyanezen állcsonttorzból kiemelt jobb-felső tejmetsző fogon szabályos fogkorona és gyökér állapítható meg. A korona metsző élén fogszuvasodásra emlékeztető, barnásán elszíneződött szövethiány látszik ; valószínű, hogy a daganat proteolytikus hatására arrodálódott a fog koronái része. 2. A tömlős daganatból egy moláris fog koronái részét távolítottuk el, a gyökér még nem fejlődött, a koronában szabályos pulpaszövettel kitöltött koronapulpakamra látható. Ugyanezen daganatból egy praemoláris alakú fog koronái részét emeltük ki. A fog gyökere még hiányzik, a fejlődés olyan stádiumában van e fog, mint azt körülbelül 6—7 éves gyermeknél láthatjuk az állcsont röntgenátvilágitásakor. Összegezve: A leírt daganatokban (teratomákban) valódi fogak vannak, melyek különböző stádiumban, a fejlődésnek csak egy bizonyos fokát érték el. Ectodermosis erosiva pluriorificialis aureomycin terápiára gyógyult esete Irta : Berényi Béla dr. Az ektodermosis erosiva pluriorificialis abba a tisztázatlan aetiológiájú tünetcsoportba tartozik, amely egyidőben jelentkezik a szem kötőhártyáján, a száj-nyálkahártyán és a genitaliákon. Rendu, majd később Fiessinger, Wolff és Thévenard írták le ezt a betegséget, amely rendszerint akutan jelentkezik hidegrázással, fejfájással, rossz közérzettel, magas lázzal. A száj nyálkahártyán élénk vörös udvarral körülvett savós vesiculák keletkeznek, amelyek csakhamar kifekélyesednek és összefolynak. Ezek a jelenségek ráterjednek az ajakpírra és a nyelvre is. Kiterjedt fekélyes száj nyálkahártya-gyulladás fejlődik ki, amely gyakran álhártyás jellegű. A folyamat ráterjedbet a garat nyálkahártyájára és a tonzillákra is. A szem kötőhártyáján seropurulens jellegű conjunctivitis mutatkozik. A genitábákon főleg az urethra beszájadzásának környékén keletkeznek a száj nyálkahártyán leírt jelenségekhez hasonló vesiculo-bullosus eruptiók, amelyek ugyancsak hamar kifekélyesednek. Ezekhez a tünetekhez néha bőrtünetek is csatlakoznak varicelliform kiütések és purpurák formájában a kezeken és lábakon. Egyes esetekben arthritisek is szerepelnek, mint kísérő tünetek. A szovjet szerzők közül Klockov és Ivanov, a magyarok közül pedig Grósz, Melczer, Pastinszky és Radványi foglalkoztak a szemre, száj nyálkahártyára és genitaliákra lokalizálódó triászokkal, amelyek az irodalomban, mint Behcet-triász, Stevens—Johnsan syndroma és ektodermosis erosiva pluriorificiális szerepelnek. Ezek a különböző szerzők által leírt syndromák lényegében alig különböznek egymástól és kézenfekvő az a feltevés, hogy ugyanannak a betegségnek különböző megnyilvánulási formáiról
