Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
20 KÖNYVISMERTETÉS KÖNYVISMERTETÉS Fogpőfiástan Irta : Molnár László dr. egyet, magántanár, Schranz Dénes dr. egyet, magántanár és Huszár György dr. egyet, tanársegéd közreműködésével. Budapest 1950. Az Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V. kiadása. Készítette a Frankiin-nyomda N. V. 608 oldal, 888 ábrával és rajzzal. A hazai stomatologiai szakirodalom Molnár László dr. most megjelent »Fogpótlástan« című könyvével — amelynek megírásában Huszár és Schranz doktorok is közreműködtek —- határállomást jelentő, értékes munkával gyarapodott. Erre a megállapításra különösen két ok késztet bennünket. Az egyik : magyar viszonylatban ezt a művet tekinthetjük az első valóban tudományos jogfótlástannak, mert az utolsó három évtizedben megjelent ilyen irányú könyvek (Salamon, Máthé-Bcnyhárd, Kreuter) inkább a protétika alapismereteivel és a gyakorlati eljárások ismertetésével foglalkoztak. Munkáikban azonban figyelmen kívül hagyták annak elméleti részét, amely igaz, akkor még fejlődése kezdetén állott. Ettől eltérően, a most megjelent »Fogpótlástan« az elméleti résszel is kellő terjedelemben és részlet ességgel foglalkozik, amint az szükséges is egy orvostudományi probléma tárgyalásakor. Mert, hogy a fogpótlástan az orvosi disciplinának egy ága, azt ez a könyv bizonyítja. A másik ok, amiért határállomást jelentőnek mondhatjuk e könyvet az, hogy talán — nemzetközi szakirodalmi viszonylatban is — ezt tekinthetjük az első fogpótlásiam munkának, amely a protétikai problémákat főleg az utolsó évtizedben kialakult biológiai szemlélet alapján tárgyalja. Ez a biológiai szemlélet vezérfonalként vonul végig a könyv minden iejezetén, ez az irányító szempont minden fogorvosi művelet tárgyalásakor, a protétikai munkák tervezésekor. Ennek a szemléletnek az alapján tárgyalja az állcsontok, a fogak és a szájüreg anatómiáját, az állkapocs mozgásait s azoknak protétikai értékelését és a rágósíkhoz való viszonyukat, a fogak preparálását, a fix és kivehető lemezes fogműveket egyaránt. A biológiai szemléletnek ez a hangsúlyozása szinte egyéni jellegzetességet ad a műnek. Aki e könyvet átlapozza, már az első oldalak után megállapíthatja, hogy nem könnyű olvasmányról, hanem elmélyedést igénylő orvosi tanulmányról, nehéz orvosi és sok mechanikai ismeret megértéséről és megtanulásáról van szó. Ezeket az ismereteket azonban minden protétikával foglalkozó orvosnak meg kell tanulnia, mert ezek nélkül modern protétikát csinálni nem lehet. A fejlődés a protétikában megszüntette az empíriát s ennek helyére egy oly szemlélet került, melynek fundamentumát ■— bizonyos mechanikai törvények ismeretén kívül — az anatómiai, a biológiai és az élettani ismeretek képezik. Mindezek megtanulására a könyv tanulmányozása lehetőséget ad. Mielőtt a munka egyes fejezeteit nagy vonásokban ismertetnénk, — mert hiszen csak erről lehet szó -—- csak azt kívánjuk megjegyezni, hogy e könyv annyi elméleti ismeretet tartalmaz és oly sok protétikai eljárást ír le és klinikai tapasztalatot, megfigyelést közöl, amihez hasonlót egyetlen eddig megjelent tankönyvben sem találtunk. Ezt is egyik jellegzeteségnek tekinthetjük. Ezért e könyv nemcsak gyakorló, de kutatással foglalkozó orvosok igényét is kielégíti. Csak az a sajnálatos, hogy a forrásmunkák közlése hiányzik. Az óriási anyag tárgyalását négy részre és XV. fejezetre osztják fel. Megállapíthatjuk, hogy ez a beosztás rendszertani szempontból jól sikerült s az egész munka áttekintését és megtanulását megkönnyíti.
