Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1951-06-01 / 6. szám

162

MORELLI GUSZTÁV DR.

is tartották szükségesnek. Ha egyesek előtt fel is derengett a fogászatnak orvostudományi jellege és ily értelemben, mint pl. Magitot, stomatologusoknak tekinthetők, nem volt meg a stomatologia, mint tudományág. Fogorvosi magángyakorlata nem elégítette ki, hanem csakhamar előadásokat tartott az Orvos Egyesületben és egyremásra cikkeket írt az Orvosi Hetilapban, ismertetve a külföldi fogászati intézeteket és módszereket. Különösen Londonban ragadta meg figyelmét a kórházakban talált fogászati osztályok működése és ezt nálunk is sürgősen megvalósítandónak gondolta, minthogy ennek rendkívüli szociális jelentőségét világosan felismerte.

E végből beadvánnyal fordult a főváros tanácsához, hogy a Rókus-kórházban engedtessék meg neki részben a kórházi, részben a bejáró betegek részére a fogászati rendelés megindítása, amely a betegek gyógyításán kívül a tudományos kutatás és tanítás céljait is szolgálná. Jóllehet nem kért ezzel szemben semmiféle ellenszolgáltatást, csak azt, hogy az itt végzett tudományos munkájával szeretné a magántanárságot elérni, a tanács mereven elutasította a kérést. Ennek az a magyarázata, hogy az akkori fogászatot, mint nem orvosi mesterséget, nem tartották fontosnak egy kórházban.

Az elutasítás után a belügyminiszterhez fordult egy magángyógyintézet engedélyezéséért, mert ekkor még az egyetem sem tudta belátni egy fogászati intézet vagy klinika fontosságát, sőt Nedelkó halálával még tanszékét is megszüntették.

Árkövy magángyógyintézete 1880. március 1-én indult meg és nyolc év alatt igen nagy és üdvös munkát végzett, amennyiben 1. a szegény betegek fog- és szájbetegségeit ingyen gyógykezelte, 2. a fogászat tanításának és a búvárkodásnak helyet adott, 3. a szakorvosképzés szolgálatában állt, mint a kor színvonalán álló tudományos intézet. Ekkor az országban még sehol sem kezelték a szegények fogát, mindössze az Irgalmasok végeztek foghúzást. Megállapíthatjuk, hogy e példával világító fáklyaként mutatta az utat a későbben oly nagyszerűen kifejlődött közületi fogorvosi intézményeknek.

Itt indult meg az egyes fogbántalmak rendszeres klinikai és kórtani kutatása. A köréje sereglett tanítványok a vezető irányításával nagy buzgalommal gyűjtötték az anyagot. így alakult ki a ma már mindnyájunk előtt ismeretes fogászati diagnosztika. Először 1884-ben az Orvosi Hetilapban jelentek meg a »Fogbántalmak diagnosztikája« című dolgozatok. Ezután a gyökérhártya és az alveoláris bántalmak rendszeres összefoglalása következett.

Árkövy ez adatokat németül is megjelentette »Diagnostik der Zahnkrankheiten und der durch Zahnleiden bedingten Kiefererkrankungen, nebst einen Anhänge über die Differentialdiagnose von Zahn- und Augen als auch Ohrenkrankheiten« címen Stuttgartban. Az egész világon ez az első igazi stomatologiai munka, amely szigorúan orvosi alapon tárgyalja a klinikai és kórtani módszerekkel megállapított kórformái:at. Műve az- egész világ szakembereinek figyelmét felkeltette, de mivel a gyógykezelésre nem terjedt ki, gyakorlati értéket eleinte nem találtak benne. Mintegy 10 évig tartott, míg a korszakalkotó munkát elismerték és ez leginkább az orosz szakemberek részéről történt meg azzal, hogy könyvét oroszra lefordították és az összes szakiskolában ezt tanították. Ez az egyetlen idegennyelvű fordítás 1896-ban jelent meg Moszkvában Tolkaschewsky dr. és Fischer A. tollából.

Gyógyintézetének eredményei alapján fejlődött a közfelfogás oda, hogy 1887-ben a főváros már megengedte a Rókus-kórház egy kis szobájában a fogászat művelését. De minthogy ilyen körülmények között tanítani, tudományos működést és szakképzést kifejteni nem lehetett, beadvánnyal fordult a közoktatásügyi miniszterhez egyetemi fogászati klinika felállítása érdekében. Ez 1890. február 19-én nyílt meg az Üllői-út belső klinikai telepének gazdasági épületében, néhány kis szobában és Fodor professzor dékán ekkor kijelentette, »hogy a fogászatot az egyetemhez csatolva elfogadjuk, mint egyenrangú szaktudományt«.