Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-01 / 1. szám
12 RAD VÁNYI LAJOS DR. Hinsichtlich der erfolgreichen und rationellen Behandlung gebe ich die Indicationen der Extractionstherapie für den Orthodontisten in Folgendem an: 1. Mit der Extraction kombinierte Behandlung ist bei bi-oder monomaxillärer Protraction begründet. 2. Bei der Hervorwanderung der rückwärtigen Zähne, falls das Maass der benötigten Verschiebung in distaler Richtung bei den oberen Zähnen 2 mm, bei den unteren 1 mm übersteigt. In dieser Gruppe fällt gewöhnlich die Behandlung des ektopischen Eckzahnes, auf Kosten der Extraction des ersten Praemolares. 3. Die mit Extraction kombinierte Behandlung ist in solchen Fällen indiziert, wenn statt den individuellen Zahnverschiebungen arcticuläre Verschiebungen mit dem Aktivator vorgenommen werden können, das heisst, die bestehende Irregularität durch Biss-Verschiebungen behandelt werden kann. Ausser den ästhetischen Wünschen und entsprechender Kaufunction erscheint der Ausgleich der Articulation, die gesperrte Linie der Zahnreihen und endlich die vollkommene Ineinanderpassung der Höcker und Furchen für wichtig. Diesen Zustand — nach dem derselbe mit dem harmonischen Verhältnis der Kieferknochen zu einander einhergeht ■— würde ich : Eugnath-Biss nennen. Az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Stomatologiai klinikájáról Aphtosis érdekes esete Irta : Radványi Lajos dr. Hébra már a múlt században osztályozta a'különböző herpes-féleségeket és megalkotta az erythema exsudativum multiforme (ezután e. e. m.) fogalmát. Neumann hasonló betegségeket ugyanakkor aphtosis néven közölt. A franciák, úgymint Besnier és iskolája szerint azonban az e.e. m. nem külön betegség, hanem tünetcsoport; mely különböző fertőzésekre, illetve mérgezésekre támadhat a bőrön és a nyálkahártyán. Általában gyógyszermérgezéseknél fordul elő, Klockov és Ivanov orosz szerzők is írtak le hasonló kórképet gyógyszermérgezés kapcsán. Előidéző oka még ismeretlen, bár diagnosztikailag jól elhatárolható, szövettani és bacteriologiai vizsgálatokkal pedig elkülöníthető más hasonló bőrkiütésektől. Az aphtosisnál megkülönböztetünk egy jobb és egy rosszabb indulatú alakot. Egyesek szerint ez utóbbi sem okoz súlyosabb általános tüneteket, míg mások, így Johnstone és Landolt igen súlyos elváltozásokat, úgymint vakságot sőt halált is tapasztaltak. A betegség a bőrön kívül megtámadj a a száj, gége, orr nyálkahártyáját, a szem kötőhártyáját, sőt a genitaliákat is és ez esetben a kórkép ugyanaz, mint a Boeder által leírt dermatostomatitis, vagy az ectodermatose pluri orificielle (Stevens—Johnson syndroma) vagy a Behcet-féle triász, de még ezeken kívül is több néven szerepel az irodalomban. Kumer a dermatostomatitist, vagy ectodermatosist az e. e. m. változatának tartja és ezeknek egymástól való elkülönítését lehetetlennek mondja. Előfordul, hogy a bőrtünetek hiányoznak, vagy csak később jelentkeznek és így a nyálkahártyatünetek alapján a fogorvos feladata a betegség felismerése. Általában megegyeznek a kutatók abban, hogy a szájban jelentkező tünetek a legjellemzőbbek. A stomatitis igen súlyos kifekélyesedő vagy álhártyás lehet. Ezt az álláspontot vallja Popoff és Popchristoff is. Melczer-nek minden esetben sikerült a száj és bőr elváltozásaiból Viktoria-kék festéssel elemi testeket kimutatni. Miután a Behcet-féle triász a Baeder-féle dermatostomatitis, a Stevens—Johnson syndroma stb. azonos, helyes, ha megjelölésükre az aphtosis nevet használjuk. Aetiologiailag az allergián kívül általában viruseredetűnek tartják, de ennek kimutatása mindezideig nem sikerült.
