Fogorvosi szemle, 1951 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1951-04-01 / 4. szám
A GANGRAENÁS FOGAK KEZELÉS UTÁNI STERILITÁSÁNAK KÉRDÉSÉHEZ 119 Eljárásunk, mely általában helyes és egészében igazolt is, egy alapvető hibában szenvedett, abban, hogy a vizsgálatokhoz és következtetésekhez hosszú idő (2—-3 év) volt szükséges ; ilyen hosszú terminusok mellett pedig nincs meg a lehetőség arra, hogy minden egyes vizsgálati ciklust egész végig folytathassunk le. Ezért, a klinikai gyógyulás után, 30 esetben a csúcsi nyílást phosphatcementtel elzártuk, utána pedig mindjárt elvégeztük az összes microbiológiai vizsgálatokat. 39 betegünknél, 100—575 napig terjedő megfigyelési idő alatt, sikerült a gyökcsatorna sterilitását a csúcsi résznek phosphatcementtel való elzárása után ellenőrizni. Ezen idő alatt 396 leoltást végeztünk ; reinfekciót csupán 3 betegnél találtunk, mely 100—-185 nap múlva lett manifestté. A betegek életkora 15, 52, illetve 64 év volt. Két esetben száraz, egyben nedves pulpagangraena állott fenn. A bacteriológiai vizsgálatok száma a reinfekció bekövetkeztének megállapításáig 6—-10 között váltakozott. Mind a három esetben streptococcus anhaemolyticust tudtunk a dentinforgácsból kitenyészteni. Az a tény, hogy zárt csúcsi nyílás mellett 39 esetből 36 esetben reinfekció nem következett be, arra enged következtetni, hogy a reinfekció főforrása a periapicalis tér és nem a dentincsatornácskák. A fogbélelhalás elkerülhetetlenül maga után vonja a periapicalis terület fertőzését is. A foramen apicale és a periapicalis tér közötti szoros anatómiai összefüggésre való tekintettel a csontban, hegekben, vagy lágy részekben lappangó fertőzés a periapicalis térből a foramenen keresztül bejuthat a gyökcsatornába és reinficiálhatja azt. Ezzel magyarázható a reinfekció keletkezése az esetek egy bizonyos százalékában. (A mi anyagunkon cofferdam alkalmazása mellett is az eseteknek majdnem felében.) A reinfekció összefüggésben lehet a helyi ellenállás legyengülésével olyan tényezők behatásaként, mint amilyen a lehűlés, trauma vagy más, sokszor meg sem állapítható ok következtében. A reinfekció hiányának, illetve elmaradásának oka lehet a periodontium szövetelemeinek helyi immunitása, valamint az egyén általános ellenállóképessége. Ezeken kívül az alkalmazott antisepticus betétek is kedvezőtlen feltételeket teremtenek a bacteriumok fejlődéséhez. Ilyenformán, feltételezve azt, hogy a dentinben is vannak microorganismusok, ezek nyilvánvalóan csak jelentéktelen mélységben lehetnek és a gyökcsatorna mechanikus megmunkálásakor drillfúróval könnyen eltávolíthatók, a visszamaradok pedig a trikresol-formalin hatására elpusztulnak. Végezetül pedig, nincs semmi alapunk annak feltételezésére, hogy a phosphatcement, vagy a fletcher átjárható lenne bacteriumok számára s hogy a reinfekció ezért, ezeken az anyagokon keresztül hatolna be a szájüregből a fogba. Az említett anyagokkal lezárt fogak sterilitása (495 leoltás negativ eredménye 575—750 nap múlva is) feljogosít bennünket arra, hogy ezeket az anyagokat a bacteriumok számára gyakorlatilag áthatolhatatlanoknak tartsuk. Ezért feltételezzük, hogy a reinfekció főforrása a periapicalis tér, nem pedig a gyökércsatornácskák. Azonban a zárt csúcsi nyílás mellett is, bár elenyésző számban (39-ből 3), de mégis előforduló reinfekciók miatt nem lehet abszolút bizonyossággal állítani azt, hogy a dentincsatornácskák nem lehetnek a reinfekció kiindulási fészkei. Éppen azért, ennek a problémának még további tanulmányozása szükséges. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a gyökércsatornában levő infekciós fészek liquidálása után, még a gyökértömés megtörténte előtt, már megindul a megtámadott periodontium szövetelemeinek regenerálódása. Ezt a regenerátiós folyamatot sikerült megállapítanunk azoknál a betegeinknél, akik a periodontium különféle megbetegedései miatt állottak kezelésünk alatt és
