Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1950-01-01 / 1. szám

A PARODONTOSIS KEZELÉSÉNEK NORMÁJA 5 megakadályozása céljából szükséges a tasakok teljes eltávolítása, i—2 mm-es tasakok már depuratio után a gyulladás gyógyulásakor többnyire megszűnnek, mélyebb tasakok eltávolítása lebenyes feltárás, vagy ínylemetszés útján történhet. Lebenyes feltárást 2—3 mm-es tasakok gyógyítására végezzük. Érzéstelenítés után a fogsor ívével párhuzamosan az interdentális papil­lát finom szikével átmetszük. Az ínyt lefejtve buccalis és palatinalis lebenyt kapunk, majd az íny alatt a fog felületén tapadó granulatió­­kat, a tasak belfeliiletén levő hámot éles kanállal, depuratorral eltávo­lítjuk. Ezután az ínyt az interdentalis közben varratokkal egyesítjük. 3. ábra. Lebenyes feltárás. Az ínytasakban levő granulációk el­távolítására lebenyes feltárást végzünk, a fognyakon és gyökéren tapadó gra­­nulációkat éles kanállal kikaparjuk. Alapos excochleatio után az íny gyakran letapad, s a tasakok meg­szűnnek. (3., 4. ábra.) ínylemetszést végzünk akkor, ha a tasakok 3 mm-nél mélyebbek. Finom szikével, vagy vékony ollóval eltávolítjuk a tasak falát, és a granulatiókat kikaparjuk. Az ínylemetszést valamint kisebb tasakok eltávolítását végezhetjük diathermiás árammalis, (Molnár) különösen hátsó fogakon vékony tűvel jobban hozzáférünk, mint szikével. Excochleatio és vérzéscsillapítás után az ínysebet zinkoxyd­­eugenolos pakkolással látjuk el (Por: Zinkoxyd 70-0, Kolophonium 20.0, Zinkstearat 8-o, Ac. benzoicum 2-0 ; folyadék: Eugenol 88-o, Ol. olivae 12*0). Ez a kötés megvédi a sebet a külső ingerektől, lényegesen csökkenti az utófájdalmakat és a fogak érzékenységét. 3—4 napig marad a fogon, az íny seb ezen idő után többnyire friss hámborítékot kap.

Next

/
Oldalképek
Tartalom