Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-02-01 / 2. szám
52 I. A. MEJSZACHOVICS cariesprofilaxis a legutóbbi időkig csupán a szervezet általános roborálására, valamint a szájképletek egyszerű higéniai szempontjaira szorítkozott. Kétségtelen, hogy a fogszuvasodás elleni harcban a széles néprétegek .főleg a fiatalság általános közegészségügyi állapota döntő tényező lehet. Irodalmi adatok szerint profilaktikus módszernek könyvelhető el a helyes és teljesértékű táplálkozás, különös tekintettel a vitamin (A, C, D), a calcium és mészsók (Lukomszkij, Entin. Dauge) bevitelére. A C- és D-vitaminok szuvasodástgátló szerepéről Weiss, Tarnopolszkij, Michlijon és mások dolgozatai számolnak be. Azonban mint ezt a gyakorlati tapasztalatok igazolták, a szervezet általános állapotának javítása nem tekinthető elég hatásos fegyvernek a fogszuvasodás leküzdésére. Vitamin kúrákkal tartós immunizációs állapotot biztosítani a szuvasodással szemben nem tudunk. Erről tanúskodnak Hollander 8—14 éves gyermekeken végzett megfigyelései is. Ugyanazon diétán élő gyermekek egy része kálcium, foszfor és vitamin adagolásban is részesült. A 7—8 hónaponként végzett vizsgálatok a kontrollcsoporttal szemben 40—60%-os kárieszcsökkenést mutattak, azonban 1 évvel a profilaktikus diéta megszüntetése után a szuvasodási folyamatok kiújultak. Elvitathatatlan, hogy nagyfokú kárieszhajlam esetén a vitamindús étrend — a szervezet valamennyi szövetféleségéhez hasonlóan — a fogállomány ellenállóképességét is fokozza. Ugyanakkor bizonyítéknak tekinthető ezen tény aira vonatkozóan is, hogy a zománc táplálkozása az egész szervezet általános állapotával van függőviszonyban. Specifikus immunfokozódást azonban a fogszövetektől nem várhatunk és csak rövidideig tartó, átmeneti és individuálisan változó eredményeket érhetünk el. A káiieszelmélettől függetlenül, nem kételkedhetünk a zománc barrierfunkcióinak létezésében sem, mely biológiai képesség csökkenése kétségtelenül megkönnyíti a fogat körülvevő destruktív ágensek munkáját. A fogaknak öntisztuló (kárieszrezisztens) és nemöntisztuló (exponált) zománcfelületekre való felosztása — Black szerinti értelemben — ma még nem elhanyagolható. A kárieszelmélet ezen elvitathatatlanul jelentőségteljes tényezői azonban még magyarázatra szorulnak. Entin, Bronstein és más szovjet szerzők vizsgálatai szerint a kemény fogszövetek szemipermeábilis hártyaként viselkednek. Megállapították, hogy a káiciumsók csökkentik, a hypotóniás oldatok pedig fokozzák a zománc áteresztőképességét. Ezen hatásmechanizmust a fog szervesanyagának kolloid duzzadásával és elöregedésével magyarázzák. Entin elektioozmótikus festési kísérleteiben megállapította.
