Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-02-01 / 2. szám
A LENYOMATVÉTELI KANALAK 47 képeznek akadályt. A kapcsok a lenyomatanyagban mint a vasbetonszerkezet, annak vázát alkotják és éppen a gipszlenyomatoknál az elvékonyodott és egyébként könnyen eltörő gipszszéleket összetartják. Ez az összetartó erő különösen a Zeilex-lenyomatanyag használatánál tesz kitűnő szolgálatot, mert anélkül ezen rugalmas lenyomatanyagnak a kanál széle fölé emelkedő része a lenyomat kivételénél elhajlik, vagy leválik és ennek az eltört résznek visszahelyezése az anyag rugalmassága miatt lehetetlen. A lenyomatvétel előtt és a gemkapcsok elhelyezése után a kanalat megpróbáljuk, hogy a kapcsok a kívánt helyie kerültek-e. A kap-5. ábra. csők között láthatjuk a kanál viszonyát a lenyomatvételre szánt helyhez. Ha a kapcsok ettől eltérnek, akkor vagy a kanál szélének behajlításával, vagy a kapcsok behajlításával közelebb hozhatók és ezáltal elérhetjük, hogy a kérdéses hely és a gemkapocs között vékonyabb, tehát pontosabb képet adó lenyomatot kapunk. Lenyomatvételnél a gemkapocs magasságáig kell megtölteni a lenyomatkanalat a szokásos sűrűségű gipsz, vagy egyéb lenyomatanyaggal. A kanál ezen meghosszabbítása kitűnően alkalmazható ott, ahol a pofa erősen feszül, pl. nyolcasoknál, vagy ahol a vastag nyelv képez lenyomatvételi akadályt. A kapocs maga is mozgékony lévén, távoltartja ezen lenyomatakadályozó erőket anélkül, hogy fájdalmat okozna, vagy nyomást gyakorolna az arcra, vagy nyelvre. Egy vagy két gemkapocs felhelyezésével a lecsupaszodott fogak gyökereiről is kitűnő lenyomatot vehetünk. A gemkapcsokkal való meghosszabbítás nemcsak korona vagy félkanállal vett lenyomatoknál, vagy részleges prothézisek készítésénél tesz igen jó szolgálatot, hanem teljes fogsor készítésénél is, mert a
