Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
AZ ivóvíz fluorid-tartalma 21 visszamenőleg a gyerek egész életére. Ahol viszont az egyes kutak vizének F tartalma között ilyen különbségek nem voltak, ott ezek nek a meglehetősen fáradságosan összeszedhető adatoknak a megszerzésére nem helyeztünk súlyt. A kiszálló fogorvosra és segítőjére a fogschema kitöltése maradt csak. Hogy a tanítók együttműködését megnyerjük és feladatukat előttük részletesen feltárjuk, a vizsgálatok megkezdése előtt a munkaközösség egyik tagja kiszállt, hogy a tantestülettel a végzendő vizsgálatokról részletekbe menő megbeszélést tartson és megszervezze aktív segítségüket. Ez az eljárásunk — hála a tanítói kar megértésének és lelkes támogatásának — az eddigi tapasztalatok szerint igen jó bevált. Kérésünkre minden szükséges támogatást megkaptunk a területileg ill tékes közigazgatási és közegészségügyi szervektől is. A táplálkozás és a fogszuvasodás közötti összefüggéseket számosán vizsgálták. Ezen kiterjedt vizsgálatok alapján kétségtelennek tűnik, hogy a caries és a táplálkozás mikéntje között pozitív korreláció áll fenn, legalább oly mértékben, hogy a táplálkozási szokások hirtelen megváltoztatása a szuvasodási frequentia gyors, ugrásszerű emelkedéséhez vezet. Ezen túlmenően bizonyítottnak vehető az is, hogy bizonyos tápanyagok elhagyása, illetve restrictiója a cariesfrequentia csökkenését vonja maga után. Minthogy társadalmunk átalakulása főleg a szegényebb néposztályok anyagi helyzetének lényeges javulásával jár együtt, ami feltehetően étkezésük bizonyos változásához vezet, célszerűnek láttuk, hogy egyidejűén legalább orientálódó vizsgálatokat végezzünk az egyes vizsgálatok helyein, az ottani táplálkozási viszonyokat illetően. Sem a gyermekek kikérdezését, sem kérdőíveknek a szülők általi — ellenőrzés nélküli —- kitöltését nem tártjuk ebben a vonatkozásban megbízható eljárásnak. A gyerekek által adott válaszok sokszor nem őszinték, de semmiképpen nem megbízhatók. A szülők által kitöltött kérdőívek egyrészt azok részére jelentenek nagy megterhelést, másrészt — hogy adataik értékelhetők legyenek — az adatfelvételt családról-családra járva kellene végezni; ez a legmegbízhatóbb eljárási mód lenne ugyan, de erre anyagi lehetőségeink nincsenek. Ezért azt az eljárást választottuk, hogy a helyi védőnőt vontuk be a vizsgálatokba; az ő feladata volt bizonyos — kis — számú család heti étrendjét személyesen ellenőrizni és felírni. Kértük, hogy lehetőleg a település átlagának megfelelő családokat válasszon, tehát falujának se jó, se rossz táplálkozási viszonyaival ne akarjon kitűnni. Ügy érezzük, hogy nagy vonalakban így is tudtunk orientálódni a táplálkozási szokásokat, azoknak helyi külön legességeit illetően. (Folytatjuk)
