Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
18 ADLER PÉTER dr. és STRAUB JÁNOS dr. lappangási idő után manifesztálódnak. Az irodalom adatai szerint az ivóvíz fluoridjai elsősorban azoknak nyújtanak védelmet a szuvasodással szemben, akik az optimális (vagy azon felüli) F-szintű vizet a fogazat fejlődése idején (s attól kezdve életük egész folyamán) isszák. A maradó fogazat fejlődése már az intrauterin életben megkezdődik és befejezést gyakorlatilag — eltekintve a sapiensektől — a 13—15. életév körül nyer ; ezért Dean nyomán a legcélszerűbb eljárásnak azt véltük, hogy vizsgálatainkba csupán olyan személyeket vonunk be, akik vagy életük egész folyamán át exponálva voltak a magas, «védő» F-szintnek, vagy pedig életük egész folyamán F-mentesnek tekintendő vizet (tehát literenként 0-5 mg-nál kevesebb fluort tartalmazó vizet) ittak. Fluor-gazdag vfzű vidékről fluorszegény vizű vidékre költözöttek, valamint a fordított irányba költözöttek szuvasodási viszonyai is számos szempontból nyújthatnak értékes felvilágosításokat ; kiértékelhetőségüknek előfeltétele, hogy az átköltözöttek életének egész lefolyása, az életük egész során át élvezett ivóvíz F-tartalma, a költözés, ill. költözések ideje eruálható legyen, valamint az is, hogy ilyen személyeket kellő számban találjunk. A caries-frequentiát illetően a legcélszerűbbnek —- mind egyszerűsége, mind a külföldi adatokkal való közvetlen összehasonlíthatósága miatt—az MDF-index használatát véltük. Eszerint minden vizsgált egyénről külön kartotéklapot fektetünk fel, amelyen a szájban jelenlévő valamennyi fogat feltüntetjük, annak megjegyzésével, hogy a fog ép-e, szuvas-e, tömött-e vagy esetleg koronázott. A szuvas, tömött (koronázott) és hiányzó (extrahált) maradó fogak számát előbb személyenként összegezzük, majd pedig korosztályonként, illetve korcsoportonként. Az egyes korosztályokra és korcsoportokra nézve kiszámítjuk az 1 vagy 100 főre eső átlagot ; ezt MDF- számnak nevezik. A vizsgálatokat elsősorban iskolás gyermekeken szokás végezni, hogy rövid időn belül azonos korcsoportokban lehetőleg számos egyént lehessen átvizsgálni. Ezeknél a foglazulásos megbetegedések gyakorlatilag kizárhatók a fogak elvesztésének okai közül; a megvolt, de hiányzó maradó fogak hiányát tehát jogosan lehet a caries következményének tartani. Figyelemmel kell ezzel kapcsolatban a fogváltás, illetve fogáttörés időbeli lefolyására lennünk ; váltódásban lévő, még át nem tört maradó fogakat nem szabad az MDF-indexbe beszámítanunk. Ugyanígy nem szabadna beszámítani a numerikus variációk folytán nem képződő fogakat sem ; ezeknek kis száma a kapott eredményeket gyakorlatilag nem befolyásolja. Annak eldöntése, hogy valamelyik maradó fog megvolt-e és kihúzatott vagy még nem tört át, az iskolás korban aránylag könnyű feladat. Ép fogsor mellett pl. 13, vagy akár 14 éves gyereknél is elfogadható,
