Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)

1950-05-01 / 5. szám

LAPSZEMLE 159 LAPSZEMLE Analgesia. Feld mann, R. : Az idegszövet ismételt novocain-befecskendezéssel kap­csolatos alaki elváltozásai. (Morfologi­­cseszkije izmenyenyiá nyervnoj tkányi pri mnogokrathöch injekcijách raszt­­vorov novokaina.) Stomatologia 1948. I. 50. o. A szerző egy előbbi tanulmányában a mindennapi fogorvosi gyakorlatban alkalmazott (1-2 és 4%-os) novocain - oldat egyszeri befecskendezésével, a perifériás idegrendszerben észlelt alaki elváltozásokról számolt be. További kísérletei során azt tette ta­nulmányozása tárgyává, hogy az ideg­­rendszer, ismételt novocain-befecsken­­dezés következtében, milyen alaki át­alakulást szenved. Az e tárgykörre vonatkozó eddigi adatok nem kielégítőek. Donaggio (1936—1940) felnőtt nyulak ülőidegébe közvetlenül 2-5%-os novo­cain oldatot fecskendezett be. Megálla­pította, hogy az idegszöveti elváltozá­sok reverzibilitása ismételt érzéstele­nítés után egyre csökkent. Donaggio e megállapításból kiindulva, a 2-5%-os novocain-oldat befecskendezését a trige­minus neuralgiák gyógyítására alkal­mas módszernek tartja. Milman (1937) ugyancsak nyulakon hasonló kísérleteket végzett. О a kísér­leti állatok perirenális területére 0-25%-os novocaint fecskendezett be. Ezt az eljárást 5 napon keresztül, na­ponta háromszor megismételte. Mind a befecskendezett terület közelségében fekvő (nn. intercostales, lumbales és a határkötegek), mind a távolabbi idege­ket (ülőideg, spinalis és Sympathikus ganglionok) szövettani vizsgálatnak ve­tette alá. Az idegfonalakban jelentős elváltozásokat fedezett fel. A tengely­fonalak elferdülését, a myelin-hüvely megduzzadását, a Lantermann-rovát­­kák eltűnését, a neurilemma megvasta­­godását észlelte. Az ülőidegben a ten­gelyfonalak megduzzadását, megvasta­godását és dugóhúzószerű elváltozását találta. Verlockij és Weitzmann (1946) a trigeminus neuralgia fájdalmi lokalizá­ciós helyein ismételten alkalmazott, 1 és 2%-os novocain-befecskendezés ered­ményéről számolnak be. A befecsken­dezések hatását kielégítőnek találták. Az idegszövetben mutatkozó alaki elvál­tozásokról nem tesznek említést. A szerző kísérleteit tengeri malacon végezte. Az oldatot 1 cm3-es adagok­ban, a kísérleti állat combjában, az ülőideg közelében helyezte el. Három kísérleti sorozatot folytatott le. Az első sorozatban 2%-os novocain-oldatot, 5 napos időközökkel, 2—3 ízben fecsken­dezett be. A második sorozatban 10—15 napon át 2%-os, a harmadik sorozatban, ugyancsak 10—15 napon keresztül, 4%-os oldatot használt befecskende­zésre. Ellenőrzésre a másikoldali ülőideg szolgált. A szövettani készítményeket haematoxilin-eosinnal, Van-Gyson, Gross-Bilysavszki, Spilmeier szerint és (zsírra) Sudán III-al festette. Az első kísérletsorozatban nem élesen kifejezett kötőszövetszaporulatot észlelt — hys­­tiociter és a lvmphatikus szövetek duz­zanatát. Az idegkötegben néhány ten­gelyfonál puffadtságát és a neurokera­­tin-állomány kiszélesedését találta. A második sorozatban körülhatárolt területen egyes tengelyfonalak meg vas­tagodását állapította meg. A külön­álló területek neurokeratin-hálózatának csomópontjai megvastagodtak. A kötő­szövetben elfolyósodást és nem kifeje­zett zavarosodást látott. A harmadik sorozatban helyenként a tengelyfonalak hurkaalakot öltöttek és orsószerűen megvastagodtak, számuk helyenként csökkent, egyesek elvékonyodtak és dugóhúzó-alakot vettek fel. Ranvier­­féle behúzódások mutatkoztak, a neuro­­keratin-állomány kifejezetten széle­sebbé vált és részleges myelm-hiány volt tapasztalható. Az idegfonat körüli szétfolyó kötőszövetben hystiociták és lymphoid elemek jelentek meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom