Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-01-01 / 1. szám
16 ADLER PÉTER dr. és STRAUB JÁNOS dr. vizeiben, a F szint ennél lényegesen magasabbnak bizonyult, aminek közlése a magyar szaksajtóban — az ásványvizekhez fűződő veszélyeztetni látszott anyagi érdekek védelmében — kellemetlen tónusú polémiát váltott ki. Ebben az időszakban a fogazat és fluoridok kölcsönös viszonyát a szakemberek csupán a fogazat károsodása szempontjából látták. A foltos zománc kórokának felderítése óta eltelt közel 20 esz tendő alatt a dentális fluorózis kérdése gyökeres változáson ment át McKay korai megfigyelése, hogy a foltos zománcban szenvedő személyek foltos fogai strukturális defektusaik ellenére is ritkán lesznek szuvasok, ’adta indítékát későbbi igen kiterjedt vizsgálatoknak, melyeknek során kiderült, hogy az ivóvíz F szintjénél a fogazatra nézve három állapot különböztetendő meg : 1. A már ismert hyperfluorózis (foltos zománc, «mottling»), amely — mint jeleztük — már toxikus hatás. Ez legenyhébb formája ban a zománc fehér-opák elszíneződésében jelentkezik ; súlyosabb formáinál az elszíneződés sárgás, barna, illetve sötétbarna-fekete . magasabb F szintnél a zománc felszíne egyenetlen, gödrös. 2. Az ivóvíz F mentessége vagy igen alacsony F szintje maga sabb szuvasodási frequentiával jár együtt, mint a magas F szintű ivóvíz. Ezek szerint tehát a «hypofluorózis» sem kedvező állapot a fogazatra nézve. Már ezen a helyen hangsúlyoznunk kell, hogy eddigelé semmiféle bizonyíték arra nézve nincs, hogy a fog kemény szövetei nek kifogástalan képződéséhez és zavartalan működéséhez valamely F tartalomra is szükség volna. 3. A quantitativ viszonyok tisztázása során kiderült, hogy az ivóvíz bizonyos F szintje a magasabb caries-frequentiával szemben már védelmet nyújt, azaz lényegesen alacsonyabb caries-frequentiával jár együtt, mint a fluor-menetes (vagy -szegény) ivóvíz, viszont foltos zománcot, legalább kozmetikailag zavaró formában még kivételesen sem okoz. Ezt az állapotot célszerűen dentális eufluorózisnak nevezhetnők. Ezeket a kérdéseket az Egyesült Államokban elsősorban Dean és munkatársai tisztázták : Az ivóvízben o-6 mg/L feletti F szint már caries-védelmet nyújt ; foltos zománc csak i-o mg/L felett lép fel, kozmetikailag zavaró formában (tehát nem opák, hanem sárga vagy barna elszíneződés formájában), pedig csak 1-4—1-6 mg/L körül. A szuvasodás gyakorisága és az ivóvíz fluorid-szintje között talált összefüggéseket összefoglalva az I. számú táblázatban mulatjuk. Dean és munkatársainak megállapításait az Egyesült Államokon kívüli területekre többek között Weaver, Ockerse, M. Day, Coumoulos
