Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-05-01 / 5. szám
140 PROF. ORAVECZ PÁL leírt és propagált elv az, hogy racionális munkatervet kell készítenünk, melynek lényege az ú. n. systémás iskolafogorvosi kezelés. Az iskolában vannak együtt az összes gyermekek és ott fegyelmezhettük a legjobban, ö oldotta meg, hogy iskolafogorvosi metódusával az individuális foggyógyászatról hogyan térjünk át a szociális fogorvoslásra anélkül, hogy az tömegrendelést jelentene. Kantorowicz szerint : 1. A gyermekek fogait I. oszt. koruktól kezdve az iskolában félévenként meg kell vizsgálni és 2. utána azonnal kezelni. 3. Az iskolaorvost, tanítót, szülőket be kell vonni munkánkba, hogy megértsék és megértessék a gyermekkel is a fogvizsgálat, a fogkezelés és fogápolás szükségességét. 4. A gyermeket meg kell tanítani az iskolafogászat keretében a helyes fogápolásra. A Kantorowicz-féle systémás iskolai fogkezelés tehát tulajdonképpen szanálási tervezet, mely az állam, az egyén és az orvos érdekein épül fel. Az állam részére erős, egészséges dolgozókat nevel, az egyén maradandó fogait menti meg és mint orvosi munka : preventív, tehát célirányos munka is. Legfontosabb momentuma : a gyakori vizsgálat és a korai kezelés. A korai kezelés azért fontos, mert fájdalmatlan és gyors. Célirányos, mert ezzel a kétesértékű és eredményű idegkezelés és annak minden komplikációja elkerülhető. Ez a munka olcsó is, mert időt takarít meg, mert elkerülhetjük vele a későbbi felesleges fogpótlásokat. Érdekes és fontos, hogy Kantorowicz munkametodikája mellett milyen megtakarításokat eszközölt Bonnban és milyen haszna volt ennek nemzetgazdasági szempontból is. 1924-ben a német betegpénztárak tagjaik fogászati kezelésére 21,000.000 márkát fordítottak, ebből a bonni betegpénztár 24.600 márkát. Bonnban a szigorúan keresztülvitt iskolafogászti kezelés következtében 1927-ben, mikor a német betegpénztárak fogászati kiadása 62 millió márkára emelkedett, a bonni betegpénztáré csak 43.500 márka volt. A német betegpénztárak fogászati kiadása tehát 3 év alatt háromszorosára emelkedett, a bonni betegpénztáré azonban 3 év alatt még a duplájára sem. 1. Az intézményes megoldás hazai viszonylatban. Ezidőszerint a falusi gyermekek iskolafogászati ellátásáról az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) gondoskodik, a városoknak pedig saját költségvetésük keretében kell azt megvalósítani és fenntartani, így elsősorban az egészségügyi kormányzat gondoskodik az iskolásgyermekek fogellátásáról és felügyeleti jogot is ő gyakorol fölötte, tisztiorvos, járási tisztiorvos által. Az ország egész területén működő és szervezetileg kiépített iskolafogászatiintézmény tehát helyesen az egészségügyi kormányzat keretében, annak iskolaegészségügyi tagozatában nyer elhelyezést. Kétségtelen, hogy e hatalmas intézmény pénzügyi fedezetét elsősorban annak az intézménynek kell vállalnia, melynek az iskolafogászat működéséből előnye van és ez az Orsz. Társadalombiztosító Intézet. Az OTI-nak biztosítottjai családtagjairól is kötelessége gondoskodni, tehát a gyermekekről is, ezért nem kívánható az egészségügyi kormányzattól, hogy az iskolafogászati intézményt az
