Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-04-01 / 4. szám
132 LÁNG PÁL dr. praxisnak ez a teiület elenyésző kis része. Éppen azzal bizonyítja be a fogorvos orvosi gondolkodását, hogy csak jól megindokolt esetben végez operatív beavatkozást, felismeri szakmájának határait, melyeken túl bizonytalanná válik. Az orvostudomány hatalmas fejlődése úgyszólván lehetetlenné teszi a polihisztorokat. Az évekig, vagy évtizedekig csak fogorvosi gyakorlatot végző fogorvos, ha elméletileg még oly jól képzett is, gyakorlatban mint belgyógyász vagy haematológus csak műkedvelő lehet. Hogy a fenti sorok ne adjanak félreértésre okot, egyértelműen kijelentem, elengedhetetlenül szükséges a fogorvos orvosi gondolkodása. A külföldi becsvágyó fogorvosok legtöbbje meg is szerzi az orvosi oklevelet. III. Bizonyítékul az orvosi gondolkodás szükségességére az alanti esetet közlöm. Rendelésünkön 34 éves feltűnően sápadt férfibeteg jelentkezett azzal, hogy torokfájása miatt 6 nap óta gégészeti kezelésben részesül. Négy nap előtt a tályognak gondolt duzzanatot torkában felvágták, minthogy gennyet nem kaptak, három nap alatt 20 darab deseptylt szedettek be vele. Vizsgálatkor a fogazatot jó állapotban levőnek találom. ínye halvány iózsaszín, csak a jobb felső szemfog felett szivárog nyomásra kevés vér. A szájpadlás belövellt. A bal lágy szájpadlás a középvonalig sötét szederszínü. A jobb tonsilla kissé, a bal igen erősen duzzadt, cyanotikus, rajta 10 fillérnyi szürkés lepedékkel borított nekrotikus terület. Hőmérséklet 37-3. Baloldalon 2—3 fájdalmas nyirokcsomó tapintható submandibulárisan. A megejtett vérvizsgálat 3,900.000 vörösvérsejtet, 1300 fehérvérsejtet mutat. Kvalitatív vérkép eredménye 2% myelocyta és 98% lymphocyta. Sürgősen kórházba utalom. Véletlen folytán módom volt a beteg további sorsáról értesülni. A beteglapon szereplő paratonzilláris tályog diagnózis miatt (nyilván az agranulocytosis diagnózist elnézték) a Rókus-kórház gégeosztályára került, hol azonnali vérátömlesztést és penicillint kapott. Genyet a tonzillából nem nyertek. A beteget a belosztályra helyezték át, ahol az ötödik napon meghalt. Nehéz megállapítani, hogy az agranulocytosis mikor kezdődött és azt mi okozta. A kórházban ugyanis alapos kikérdezéskor a beteg a közelmúltban végzett két salvarzán-bizmut-kúrát is bevallott. Az angina agranulocytotica kórképet nem taglalom, csak idézem Borost, aki szerint «nem önálló betegség, hanem a csontvelő kóros reakciója, melyet különböző okból keletkező súlyos mérgezés idéz elő. Tapasztalat szerint a betegség legtöbbször nem ott kezdődik, ahol lázas állapotban anginával vagy más gyulladásos nekrozisos folyamattal a beteg az orvoshoz kerül, mikor már a granulopénia kifejezett, vagy az agranulocytaemia teljes».
