Fogorvosi szemle, 1950 (43. évfolyam, 1-12. szám)
1950-04-01 / 4. szám
128 MOLNÁR LÁSZLÓ dr. Debilis, oligophren gyermekek és felnőttek kezelése a megértés és alkalmazkodás foka szerint némelykor jól kivehető, máskor azonban csak a legszükségesebb teendőkre szorítkozhat és néha a fogpótlás készítéséről le is kell mondanunk. A pyknikus vagy az atléta alkatú emberen fejlődik ki néha 30—50 éves korban élharapás, midőn a hátsó fogak csücskei lekopnak és az állkapocs kissé előrecsúszik. Tehát az orthodont, tété ä tété harapás nem genuin tulajdonság, hanem megfelelő alkat és rágótevékenység esetén a kisfokú szabályos, 1—2 mm-es túlharapásból alakul ki a működés hatására. Nagyfokú túlharapás, hosszú fogak (verticalisan magas fogkoronák) a leptosom-dolichocephal típusra jellemzőek. A kopás csekélyfokú, mivel a rágóizmok (m. temporalis, m. masseter) fejlettsége nem éri el az atléta és a pyknikus típusokat. Az alkati típusok (atléta, pyknikus, leptosom) mérlegelése nem nynjt önmagában prognosztikus támpontokat a fogazat élettartamát illetőleg, minthogy a leptosomok hosszú, megnyúlt fogai sokszor még 60-—70 éves korban is szilárdak maradhatnak, a jól meszesedett szerkezetű állcsontokban. Viszont az atléta vagy pyknikus alacsonyra kopott, élharapásos frontú fogazata mechanikailag a rövid extraoralis emelőkar révén részben kompenzálja a prpc. alveolaris csontszövetének sorvadását. Tehát ezirányban nem az alkat a döntő, hanem az a körülmény, hogy a csontszövet, mely a foggyökereket rögzíti, milyen fokban megtartott és mennyire meszesedett el. A kemény sclerotikus, erősen elmeszesedett csont magasabb fajsúlyú (molekulasúlyú), mint a rosszul meszesedett. A magasabb mész- és foszfortartalom és a csontok calcibcat'ója az endokrm mirigyek közül -főként a parathyreoideák működésével függ össze. A fokozott mésztartalom (alveolaris sclerosis) csak egy tünete a parathyreoideák hypofunctiójának, más hasonló jelenségek pl. a juvenilis sclerosis, Paget-kór, otosclerosis, melyek szintén a parathyreoidea működéssel vannak kapcsolatban. A jól meszesedett, felszívódással szemben ellenálló állcsont trabecularis szerkezete is jól fejlett : a gerendázat üregei kicsinyek, a csontlécek és falak erősek, magas mésztartalmúak. Foghúzás esetén könnyen törik a gyökér, véséskor megfigyelhetjük a csont kemény, ellenálló struktúráját. Természetesen az ilyen alkatú egyén fogatlan állcsontrészei is lassabban sorvadnak és lemezes prothesisek alatt is kevésbbé változnak, mint a rosszul meszesedett, lazább szerkezetű csontszövet. (Mesterünk, Salamon professzor évtizedeken át szenvedett egyre súlyosbodó otosclerosisban. Csontozata, fogmedernyúlványa erős volt,
