Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
ÁLLKAPOCSIZÜLETI RÖNTGENVIZSGÁLATOK 81 záródást, az occlusiót nevezi nyugalmi helyzetnek könyvében. Ma már az állkapocs nyugalmi helyzetének fogalmát különválasztjuk az occlusiótól, a teljes fogsorzáródástól (II. ábra 2.). ad 3. (Szájnyitás.) Szájnyitáskor megfigyelhetjük, hogy 2—2% cm-nyi nyitási távolság után az alsó fogsor kissé előre ugrik, ennek oka az, hogy a fejecs a tuberculum articularen lefelé mozdul, a tuberculum articulare legmélyebb pontjáig, majd erősebb nyájnyitáskor a mandibula fejecse a tuberculum articulare harántirányú nyergébe kerül, tehát előrefelé jut. A tuberculum articulare horizontális része sagittális irányban domború, oldalirányban azonban homorulatot alkot, e homorulat szélessége és alakja negatív formája az állkapocsfejecs ízületi felszínének. ad 4. (Propulsio.) Az állkapocsfej ecs az occlusiós, tehát zárt helyzetből a tuberculum articulare harántfelületének kezdetéig csúszik előre, a fejecs a fossa mandibularis hátsó falát már nem érinti (II. ábra 3—4.). Az eddigi helyzetek röntgenképein a jobb- és baloldali állkapocsízület teljesen azonos képet adott, minden esetben az állkapocsfej ecs symmetricusan előre- és lefelé végzett elmozdulást. ad 5. (Oldalharapás.) Oldalmozgás esetében a jobb- és baloldalon a felvételen az állkapocsfej ecset más és más helyzetben fogjuk találni. Az oldalharapás irányában levő felvételen a fejecs kezdetben süllyed a tuberculum articulare mentén, majd pedig az oldalmozdulás fokozódásakor a röntgenképen a fej ecset a tuberculum articularetől eltávolodva, az ízületi üreg hallójárati fala felé közeledve találjuk. Az ellenkező oldalon pedig az ízületi fej ecset a tuberculum articulare és a fossa articularis hátsó fala között néhány mm-re lefelé, mintegy az ízületi üreg közepén látjuk. Mindkét fejecs a függélyes tengely körül kisfokú rotatiót végez, amely tény a fejecs röntgenképi alakjából következtethető (II. ábra 5—6. sz.). Ha az állkapcsot előreharapás és oldalelmozdulás közben megfigyeljük, azt látjuk, hogy mindkét elmozdulás nem egyedül a horizontális síkban történt, hanem ez a kétféle elmozdulás is, mint minden állkapocsmozgás, az állkapocs egyidejű kisfokú süllyedése kíséretében jön létre. Azt bizonyítják az állkapocsízületről készített röntgenfelvételek is, hogy minden egyes állkapocsműködés alkalmával az állkapocsfejecs a tuberculum articulare felé süllyed. Clementschitsch 1948-ban megjelent röntgenatlaszában szintén Schüllernek 1905-ben leírt módszerei alapján ábrázolja az állkapocsízületet és a röntgenképeken a képleteknek pontos analysisét is adja. Különböző korú egyének állkapocsízületéről készített sorozatos röntgenfelvételek mutatják a korral beálló morphologiai változásokat. A fogorvos-protétikus szempontjánál legtanulságosabbak azok a felvételek, amelyek több év óta teljes foghiányban szenvedő egyénekről készültek. A fossa mandibularis ívét rendszerint kissé laposabbnak találjuk, a tuberculum articulare is veszített domborulatából, ami által az illető könnyebben tudja előre csúsztatni mandibuláját az ízületi tok lazasága 6 I. Az állkapocsízület keresztmetszete. (Kiss—Szentágothay atlasz nyomán.) i. Condylus mandibulae. 2. Capsula articularis. 3. Discus articularis. 4. Fossa articularis. 5. Tuberculum articulare.
