Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
78 DR. KEMÉNY IMRE frontfogakon csak ez a preparálási mód teszi lehetővé, hogy az inlay széle a labiális felületen csupán vonalszerű és nem szélesebb kiterjedésben legyen látható. Azonban erre az igen előnyös preparálási módra csak addig van lehetőség, amíg a kavitás alapja a zománc-cement határig terjed. De nem alkalmazható az approximális felszínen levő subgingivális káriesz esetében, vagy ha a káriesz ezen kívül labiálisán a fog nyaki részére is kiterjed. Ugyanis ezen a területen levő kavitás térbeli helyzeténél fogva eltér a lingvális felszín síkjától és csak a pulpa sérülésével lehetne a lingvális felszínnel azonos síkba hozni. Mindez következményesen azt jelenti, hogy ezekről a területekről a lingvális felszín felől sem lenyomatot venni, sem pedig az inlay-t behelyezni nem lehet. Erre a kétrészes lenyomat vételi eljárás sem nyújt lehetőséget. Ilyen esetekben kénytelenek vagyunk tehát a fog vitalitását fenyegető és a kozmetikailag kedvezőtlen eredményt adó slice-preparációt végezni. Annak érdekében, hogy ez a hátrányos preparálási mód elkerülhető legyen, a tér két különböző síkjában fekvő kavitás számára külön-külön inlay-t készítek. Az egyik inlay az approximális felületen Black szerint kialakított kavitásba kerül 2. ábra. Distoapproximalis és subgingivalis caries a bal felső szemfogban. 3. ábra. A kettős inlay-rendszer egyik tagja a kavitásba helyezve. 4. ábra. A két inlay együttesen. A rágóél sértetlen. és a kontaktpont vonaláig terjed. Ennek a kavitásba helyezése az interdentális spatium irányából történik. A másik inlay approximálisan a kontaktponttól az éli részig és a fog lingvális felszínére terjed, ahova a retentióra szükséges fecskefárkot preparáljuk. Ennek az inlay-nek a behelyezési iránya a fog lingvális felszíne felől történik. Ez utóbbi inlay fedi és helyzeténél fogva rögzíti is az előbbit. Ezzel az eljárással olyan kedvező helyzetet létesítettünk, mintha a kavitás csak a zománc-dentin határig terjedne, amely esetben ■—• mint tudjuk — szükségtelen, sőt helytelen slice-preparációt végezni. Ennek a kettős inlay-rendszernek gyakorlati kivitele következőképpen történik : kloroformos vattával kiszorítjuk a subgingiválisan fekvő kavitásból a beburjánzott és rendszerint hypertrophiás interdentális papillát. Ugyanezzel a művelettel már hatásosan szeparáltunk is. Ezután excavátorral és erre alkalmas vésőkkel eltávolítjuk a kavitásból a szuvas réteget (fúrót ehhez a művelethez soha nem használok !) és a pulpális falra vékony rétegben cementet helyezünk. Ezt egyrészt a pulpa védelme miatt, másrészt azért tesszük, hogy a kavitás alapja egyenletes legyen. E felület preparálásakor nincs szükség arra, hogy a kavitás falai az axiális irányban egymással párhuzamosak legyenek, tehát lehet akár háromszögalakú is az él felé néző csúccsal, vagy kiterjedhet az ettől eltérő síkban fekvő labiális felszínre is, csak arra kell vigyázni, hogy a kavitás az interdentális tér felé legyen nyitott és falain ne legyenek ebben az irányban alámenő részek. A fog kontúrja tehát ennél a preparálásnál sértetlen marad és papírcsíkkal is csak akkor simítjuk le, ha a kavitás szélei egyenetlenek. Ez lesz az egyik inlay kavitása. Ezután a lingvális felszínből kiindulva a már szokott eljárás szerint kiképezzük a másik inlay számára a kavitást, tekintet nélkül az előzőén kipreparált kavitás
