Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
64 DR. FRANKL ZOLTÁN щок csontszövetének olyan elváltozásait mutatják, amelyek a parodontium megtámadottságát kétségtelenné teszik. Az ínyszélek úgyszólván minden esetben lobosak voltak és a hosszú hónapok óta fennálló esetekben a parodontosis a klinikai tünetekből is megállapítható volt. De még azokban az esetekben is, amikor az egészségesnek látszó rózsaszínű papilla az interdentalis teret az érintkezési pontig kitöltötte és csak a kórelőzményből értesültünk a lezajlott ínyszéli gyulladásokról, kimutatható volt a septumok csúcsán a csontállomány kezdődő elmésztelenedése. Azoknál a betegeknél viszont, akik már a betegség kezdeti szakaszában jelentkeztek vagy akiknél éppen csak a kontrollvizsgálatok alkalmával szereztünk tudomást a bölcseségfog előtöréséről, röntgenologiailag kóros elváltozást nem lehetett kimutatni. A septumok csontszövetén észlelhetők elváltozások a fiziológiás viszonyokkal összehasonlítva kétségtelenül kórosnak tekinthetők. Minthogy pedig ezek a folyamatok dentitio difficilis, illetve az általa okozott ínyszéli gyulladás következtében szinte szabályos törvényszerűséggel kimutathatók, kétségtelennek látszik az oki összefüggés a dentitio difficilishez kapcsolódó ínygyulladások és a parodontium megbetegedése között -— még abban az esetben is, ha a konstitutionalis alapon fellépő elváltozásokat nem is tudjuk a fentiektől elválasztani. A hatodik ábrán látható folyamat kiváltó oka nem a fogkő, annak ellenére, hogy a röntgenképen fogkövek is látszanak. A fogköveket ugyanis a betegség lefolyása alatt ismételten eltávolították, de a 4—6 mm. mélységű tasakok lepedékéből, gennyes váladékából néhány hónap múlva újabb és újabb fogkövek rakódtak le. A fogköképződés ezúttal tehát nem elsődleges, hanem másodlagosan, a parodontalis tasakokban pangó váladék következtében jött létre. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül természetesen azt a lehetőséget sem, hogy ugyanabban az időben két vagy több egymástól független károsító tényező hatása is érvényesülhet. Az elváltozások ilyenkor súlyosabbak és könnyen érthető, hogy pl. a parodontosisra hajlamosító alkati tényezők vagy általános okok jelenléte esetén az ismertetett helyi gyulladásos elváltozások káros hatása könnyebben érvényesülhet. Klinikailag mindebből az a tanulság, hogy az ínyszélek gyulladását a legrövidebb idő alatt meg kell szüntetnünk. A röntgenképek alapján ugyanis kétségtelennek látszik, hogy beavatkozásunk a paradontosis gyógyítása és megelőzése szempontjából csak akkor lehet igazán eredményes, ha még az osteoatrophiás szakban avatkozunk be. Az elmésztelenedett csontszövet a mész újbóli lerakódásával többé-kevésbbé restituálódhatik, az osteolysis folytán eltűnt csontszövet azonban már nem szokott pótlódni. Beavatkozásaink kapcsán különbséget kell tennünk a szerint, hogy megtartjuk-e a fogat, vagy el akarjuk távolítani. De még abban az esetben is, ha a fog eltávolítása mellett döntünk, erre a beavatkozásra rendszerint csak egy későbbi ülésben kerül sor. A fog maga ugyanis nem beteg, a gyulladás a lágyrészekben játszódik le és így az a legelső feladatunk, hogy a lágyrészek gyulladásos elváltozásait szüntessük meg. Ezt a célt szolgálja a tasak hydrogenes átöblítése, gaze-csík bevezetése a nyálkahártya és a fog közé, a tasak felhasítása, ék alakú szövetdarabka kimetszése és a tasak teljes kiirtása. Ezt követi azután néhány nap múlva a bölcseségfog eltávolítása és pedig kifejezetten csak akkor, amikor már nem kell félnünk, hogy az ép fogmederbe csurgó gennyes váladék a folyamat tovaterjedését okozná. Wassmund a tasak teljes kiirtását csak abban az esetben ajánlja, ha a fogat meg akarjuk tartani. A fog megtartása esetében kétségtelenül ez a helyes eljárás. Magunk részéről azonban valamivel radikálisabban járunk el még azokban az esetekben is, amikor a fog eltávolítását már előre elhatároztuk. Minden olyan esetben ugyanis, amikor úgy látjuk, hogy a lobtermék azonnali és maradéktalan kiürülését egyéb eljárásainkkal nem tudjuk biztosítani és a retentio veszélye továbbra is fennáll, egészében kiirtjuk a tasakot. Célunk a parodontiumot károsító tényezők azonnali kikapcsolása. Abban az esetben ugyanis, ha csak a heveny folyamatok idültté csendesedését értük el, a gyulladásos folyamatok állandósulása mellett a parodontium
