Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-02-01 / 2-3. szám
52 DR. FERENCZY KÁROLY a csúcsig nem tágíthatjuk, az ilyen fogakon diatermiás gyökérkezelést egyáltalán nem végezhetünk. A gyökércsatorna átjárhatóságára ugyancsak a röntgenfelvételekről lehet következtetnünk. Legtöbbször már a röntgenképről is lehet látni, ha a gyökércsatorna elszűkült, vagy ha a csúcs előtt több, nem feltárható ágra oszlik. Különösen a felső első kisőrlőket kell ebből a szempontból alaposan megvizsgálni. Ezeknek gyökércsatornái gyakran igen szűkek és csak nehezen átjárhatók. A gyökércsatornák átjárhatóságát még abból a szempontból is vizsgálnunk kell, hogy nincs-e a csatornában gyökértömésrészlet, guttapercha, cement vagy ezüstcsúcs, esetleg betört idegtű, tágító, vagy fémcsap. A felvétel alapján azután ezeknek az eltávolítását megkísérelhetjük. így a guttaperchatömést aránylag könynyen eltávolíthatjuk. A cementtömést, ha nem terjed le mélyen a csatornában és ha az egyenes lefutású, esetleg kifúrhatjuk. Az ezüstcsúcsot többnyire egyszerűen csavaró mozdulattal kihúzhatjuk. Betört idegtűt, tágítót már alig lehet eltávolítani, mert azok vagy valamely görbületnél törtek be, vagy a csatorna elszűkült utolsó harmadában. Fémcsap eltávolítását is megkísérelhetjük az ismert eljárások szerint. Ha az említett akadályokat nem sikerül eltávolítanunk, ez esetben diatermiás kezelést nem végezhetünk. A gyökércsatornák átjárhatóságát azonban sokszor nem lehet az egyszerű röntgenfelvétel alapján megállapítani. Gyakran előfordul ugyanis, hogy az át járhatónak látszó gyökércsatornát kezelés közben mégis át j árhatatlannak találj uk. Biztos meggyőződést csak abban az esetben nyerünk, ha a gyökércsatornába előzetesen egy Millertűt vezetünk egészen addig, amíg megakad és így készítünk röntgenfelvételt. Az ilyen képről azután világosan láthatjuk, hogy a Miller-tű meddig ér, van-e szűkület és mekkora a Miller-tű és a gyökércsúcs közötti át nem járható gyökércsatornarészlet. Azután a továbbiakban ennek megfelelően járunk el. Ha Miller-tű vége és a gyökércsúcs között csak kis távolság van, azt esetleg erőteljesebb kézitágítással, vagy gépitágítóval feltárhatjuk. Ellenben ha a Miller-tűnél görbül a csatorna, vagy a Miller-tű vége és a gyökércsúcs között nagyobb távolság van, amit tágítani nem tudunk, ilyen esetben a diatermiás kezeléstől el kell állnunk. A gyökércsatornák számában különösen a felső első kisőrlőknél tévedhetünk, amelyeken a második gyökércsatornát olykor nem találjuk. Ilyen esetekben legmegfelelőbb eljárás, ha a megtalált csatornába Miller-tűt helyezünk és azután excentrikus röntgenfelvételt készítünk. Az orthoradiális felvételen ugyanis a két gyökércsatorna többnyire egymásravetül, tehát eltakarják egymást, míg az excentrikus felvétellel egymás mellé lehet a csatornákat vetíteni. Ilyen képen azután jól láthatjuk a kérdéses második gyökércsatornát, a Miller-tűs csatorna mellé kivetítve. Nem kell külön hangsúlyoznunk, hogy mennyire vigyáznunk kell arra, nehogy a gyökércsatornák számában tévedjünk. Egy ellátatlanul maradt gyökércsatorna egész kezelésünket hiábavalóvá teheti. A marginalis parodontium állapotát azért kell a röntgenképen ellenőriznünk, mert előrehaladt marginalis csontpusztulás esetén diatermiás kezelést nem végezhetünk. Az ilyen fogat, élettartamának valószínű rövidsége miatt, a sok időt és fáradságot igénylő kezelésre érdemesnek nem tartjuk. Az apikális parodontium állapotát az esetleges apikális elváltozás qualitativ és quantitativ jellege miatt kell a röntgenkép alapján elbírálnunk. Qualitativ szempontból azt kell megállapítanunk, hogy a kóros elváltozás periodontitis chronica, ostitis periapicalis ehr. diffusa, — granulomatosa, vagy — cystica csoportjába tartozik-e. Az első három csoportba tartozó esetekben végezhetünk diatermiás kezelést, míg ha az apikális folyamat cysta, az esetben a diatermiás kezelés ellen jav állt. Az ostitis p. chr. diffusa és az o. p. ehr. granulomatosa a gyökércsatorna fertőzöttségének következményeként keletkeztek. A fertőző csirák elhárítására kifejlődött szöveti reakciók különbözők. Szövettanilag vizsgálva, mindkettőben granulációs szövetet találunk, amely a fertőzés mértéke, ideje és a szervezet reagáló képessége i
