Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1949-02-01 / 2-3. szám

FOGBÉLELVÁLTOZÁS KLIN. ÉS KÓRSZÖVETTANI VIZSG.

47

fokozottabban reagál. Ebből az derül ki, hogy sok partialis pulpitis esetében nem lehet klinikailag a genyes és nem gennyes pulparészlet reakcióit elkülöníteni, illetőleg azt, hogy frisebb totalis gennyes pulpitisnél az idegelemek még egy ideig megtartják ingervezető képességüket és élénken reagálnak az elektromos ingerlésre. Azokban

I. ábra. 17 éves. 7 j, klinikai diagnózis pulpitis partialis serosa, szövettani dg. pulpitis partialis serosa.

2. ábra. 20 éves. 17, klinikai diagnózis pulpitis part, serosa, szövettani dg. pulpitis part. purulenta.

az esetekben, ahol klinikaliag genyesnek diagnosztizáltuk a fogbélgyulladást, ott a szövettani lelet minden esetben igazolta a gennyes jelleget.

Észleleteinkből azt a következtetést kell levonnunk, hogy a valóságban lényegesen több a gennyes pulpitis, mint azt a klasszikus klinikai diagnosztika alapján feltételeznénk.

Ezek után felvethettük a kérdést, hogy mégis mit tekinthetünk irányadónak a gennyes és nem gennyes pulpitisek elkülönítésére. Gennyesnek vehetjük azokat az eseteket mindenkor, amelyek a szokásos diagnosztika szerint a gennyes fogbélgyulladás

3. ábra. 21 éves. 6[, klinikai diagnózis pulpitis partialis serosa, szövettani dg. pulpitis partialis purulenta.

4- ábra. 35 éves. 8|, klinikai diagnózis pulpitis totalis serosa, szövettani dg. pulpitis totalis purulenta.

tüneteit mutatják. A nem gennyes klinikai tüneteket szolgáltató esetekben irányadónak tekinthetjük a pulpitises fájdalmak fellépése óta eltelt időtartamot. Az anamnesztikus adatok pontos elemzéséből kiderült ugyanis, hogy a nem gennyes, simplex gyulladások nem régibbek 24—36 óránál, míg a 36 óránál hosszabb idő óta tartó esetekben nagy valószínűséggel gennyes formával kell számolnunk még akkor is, ha