Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-01 / 1. szám
24 DR. GYARMATI I. : A GYULAI ÁLL. KÓRHÁZ FOG. OSZT. MŰKÖDÉSŰ taiattal kell rendelkeznie, hogy feladatának megfelelhessen. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a betegre nézve is nagyjelentőségű, hogy nem a beavatkozáskor látja először a fogorvost. A nyugtalan betegeket fogorvoshoz kivinni egyáltalán nem lehet. A behívott fogorvos sem boldogul, főleg a begyakorlott asszisztencia hiányában. Igen gyakran fordulnak elő elmebetegeknél szájsérülések, pl. epilepticusok fog- és nyelvsérülései, valamint a nyugtalan betegek által okozott sérülések, sajátmagúkon és betegtársaikon. Ezeknek ellátásához képzett fogorvos állandó jelenlétére van szükség. A kórházi fogorvosnak ugyanis nemcsak a beteg fogra kell tekintettel lennie, hanem a beteg egyén somaticus és psychés állapotára is. A kezelés részleteire egy régebbi munkámban* már rámutattam. Az elmeosztaly keretén belül működő idegosztály is igénybe veszi a fogorvost, fogeredetű fejfájások, idegzsábák, arcidegbénulások gyógyítása esetében. Az orvostudomány fejlődésével természetszerűleg együttjáró specializálódás fokozott mértékben követeli az egyes szakok közötti együttműködést. Kórházunkban a frg'xszatnak a többi osztályokkal való már majdnem másfél évtizedes együttműködéséből joggalszűrhetjük le azt a megállapítást, hogy a fogak etiologiai szerepe egy egész sereg megbetegedésnél tagadhatatlan és gyógykezelésükben a beteg fogak kezelése nélkül nem lehet teljes eredményt elérni. A fogbetegségeknek is kettős jelentőségük van : egyrészt mikor maga a fog beteg, másrészt pedig, mikor a fog betegsége a szervezetben következményes megbetegedéseket okoz. Ennek következtében a stomatológiának a többi orvosi szakmával egyre szorosabbak és kiterjedtebbek a kapcsolatai. Ez egyik legfőbb indoka annak, hogy el kell foglalnia a kórházakban az őt méltán megillető helyet. E mellett a szempont mellett hangsúlyoznunk kell még egy másikat is : ez a fogak szuvasodásának ma már elfogadottan népbetegség jellege. Az a tény, hogy az emberiség 95%-a — a gyermekek épúgy, mint a felnőttek —• szenved fogszúban, valósággal népnyomorúsággá teszi ezt a betegséget, amely alattomosan pusztít és tünetei is csak akkor észlelhetők, amikor már a fogak sorsa meg van pecsételve. Mint népbetegség, nemcsak a beteg egyénre káros, hanem annak életerejét, munkaképességét csökkentve, általános népi és szociális problémává növekszik. Ma a modern egészségügyi politika egyik főprogrammja a népbetegségek elleni küzdelem. Ennek keretében általános társadalmi követelménnyé kell váljék a fogak rendszeres és állandó ellenőrző vizsgálata és gyógyítása, mert ezzel nemcsak a fogszú, hanem rajta kívül még sok más betegség megelőzhető és gyógyítható, ami a kialakuló új társadalmi rendben elsőrendű érdek. Ezt a munkát eredményesen csak sok és modern fogorvosi intézet tudja elvégezni szerte az egész országban. A kórházi fogászatra ebben a küzdelemben a legfontosabb szerep hárul. Ma még nagyon kevés helyen van olyan fokon, amelyet fontosságánál fogva megérdemelne. De bízunk benne, hogy egészségügyi kormányzatunk hamarosan meg fogja oldani ezt aproblémátis KÖNYVISMERTETÉS Dr. Bakács Tibor : Budapest közegészségügyének száz éve (1848—-1948), dr. Weil Emil előszavával. Budapest Székesfőváros Irodalmi Intézete. 1948. 163 oldal. Weil Emil az Orvosszakszervezet főtitkára előszavában méltó és határozott jellemzését adja Bakács Tibor, a Székesfőváros tiszti főorvosa könyvének. «A könyv minden sorát áthatja a népi demokrácia, a szocializmus közegészségügyi viszonyai rohamos fejlődésének a tudata a szocialista szakember szilárd bizalma a dolgozók államával, a dolgozók kormányával szemben, amelynek legfontosabb, legnagyobb áldozatokra érdemes ügye a dolgozó nép életszínvonalának és egyben egészségügyi szín* M. Fogorvosok Lapja. 1938.
