Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-07-01 / 7. szám
250 MOLNÁR LÁSZLÓ DR. megszűkülnek, mert a fogbélkamra, főként vertikálisan, secunderdentin képződése folytán összehúzódik. Ezenkívül a csatornákban levő lympha is beszárad, mésztartalmú dugaszok zárják el a tubulusok űrét. Fiatal korban a dentin szövete több lymphát tartalmaz, mint idős egyénen. Protétikai szempontból fontos tudnunk, hogy a fiatal, éretlen (nem maturált) dentinben végzett csiszolás, fúrás vagy tömés is könnyebben okozhat panaszt, mint a már elzáródott csatornácskákkal bíró szövetben. A fúrás közben fejlődő hő a szövetnedvet is felmelegítí, gőzők képződnek és azok a fogbél felé nyomulnak, fájdalmat okozva. A hőfejlődés az odontoblastokra is hat, az expanzió fájdalomérzéssel jár. Minthogy a véráramnak is hűtő hatása van, célszerű volna dentinérzéstelenítőket alkalmazni, hogy a fogbél keringését a csiszolás, fúrás idejére ne iktassuk ki (adrenalinhatás!). A köveket ráfecskendezéssel, vízzel hűtjük ; a fúrókkal levegőfujtatással hűtve, szárazon, rubberdam alatt is dolgozhatunk. Különösen fontos a hűtés és az óvatos csiszolás, fúrás érzéstelenítésben, mert a biológiai reakciók hiányoznak. A fúrót vagy csiszolót mindig csak y2—i mp-ig működtessük egyhuzamban, utána elemelve néhány mp szünetet tartsunk. Kb. io mp alatt a véráram lehűti a fogbelet 37 C°-ra. A fogbél kímélését részben azzal is szolgáljuk, ha új, éles fúrókat, jól centrált, nem elkenődött köveket,* gyémántműszereket használunk. így csökkentjük a hőfejlődést és a traumát. Jól centrált, jókarban lévő egyenes és könyökdarabokat fúrás közben lassú (500—800) foidulatszámmal használjuk, csiszoláshoz többezres fordulatszám kell. W. Clyde Davis szerint nagy tömések, vagy caries alatt a fogbél fölötti puha dentinréteg gyakran steril és pH-ja 3—5. A kiszárított ka vitásba néhányszor kis vattacsomón a következő oldatot jutatjuk : H202 (3%) 10 csepp, ammóniaoldat 4 csepp. Néhány perc múlva a tiszta ammóniával kenjük: be a kavitás fenekét, és meleg vízzel kimossuk, szárítjuk, izoláljuk és tömjük. Ezzel az előkészítéssé1 a savanyú, toxikus baktériumtermékeket — amelyeknek pusztító hatása van a fogbélre — közömbösíthetjük. A viaszok, gyanták, guttapercha a fogbélre közömbös anyagok. Éppen ezért gyermekek fogaiba Balogh prof. ismételten ajánlotta a tartós (Dauer) guttaperchatöméseket, melyeket azonban teljesen szárazon, lehetőleg kofferdam alatt kell elhelyezni. Fúrás közben a forgásszámmal, a nyomással és a keménységgel arányosan fejlődik hő (Hattyasy). A dörzsölés, koptatás közben fejlődő hő nemcsak termikus inger, hanem a dentint ki is szárítja. Hattyasy a 37—38 C° meleg élettani konyhasóoldatot vízsugárral fecskendezi a dentinre előkészítés közben. Az egészen kicsiny, (0—2 számú) fúróktól eltekintve, a fecskéndezés a hatásfokot javítja, a munka gyorsabban megy, a folyadék a képződő hőt felveszi és elvezeti. Fontos, hogy a vízsugár már a fúrás előtt érje a kavitás falát és fúrás (marás) közben a fúrót állandóan mossa a vékony vízsugár. Természetesen nagy könnyebbség a preparáció szempontjából, ha az üreget nem kell túlzottan kiterjesztenünk. Jól ápolt, tiszta szájban, hol aránylag kevés a caries, mérsékelt extensió is megfelel, mely az oldalsó élektől (II. oszt. kavitásban) I-—2 mm távolságban marad. Egyébként a kiterjesztés mindig csak a felületen történjék, sohasem a mélységben, feltéve, hogy a szuvasodás ezt nem teszi szükségessé. A fogbél védelmét szolgálja a mély, alámenő részekben a cementalap készítése, amelynek azonban nem szabad seholsem a kavitás széléig érni. A cementalap tehát csak a túlzottan pusztult hiányzó kavitásfalakat egészíti ki és a tömést vagy betétet izolálja a pulpa felé. * Az elkenődött kövek nem visznek és könnyen leugranak a fogról, lágyrészsérülést is okozhatnak.
