Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)

1949-01-01 / 1. szám

14 DR. FÖLDVÁRI IMRE hatók, pár év alatt letűntek. Közben rövid ideig a «Neohekolite» is forgalomba került, amelynek azonban a Hekolithoz már semmi köze nem volt. Ezután kerültek felszínre a polymerizatumok, illetve az akrilátok, amelyek monomér folyadékokból és polymér porból állnak és kezelésük rendkívül egyszerű. A lemezes protetikában az akri­látok igen nagy fejlődést jelentenek. A régi tapasztalatok bővülnek és az anyag szilárdságtani tulajdonsá­gaival szemben még nemrég fenn­álló kételyek is lassan megszűnnek. A sok-sok kísérlet után az anyag is megfelelőbb és helyes feldolgozása, fizikai tulajdonságait is nagymér­tékben növeli. Szépészeti szempont­ból pedig kaucsuk protézis az össze­hasonlítást semmiképen sem állja ki az akrilátprotézissel. Teljes felső protézisek akrilátból rendkívül könnyűek; 14 fogas felső lemez összsúlya fogakkal együtt átlag 10 g, míg ugyanilyen kaucsuk­­lemezé 20—30 g. Teljes alsó pro­téziseket éppen ezért cheoplasztikus fémekkel nehezíteni kell; ez azonban esztétikai szempontból nem jelent hátrányt, mert a zinnötvözetek a protézis nyelvi felszínébe süllyesztendők. A modern biológiai szemlélet a részleges protézisek csak kis hányadában lengedi meg a lemez vázasítását. Nyálkahartya-csont-alapzatot terhelő részleges protézis szájpadlás lemezét színtelen akrilátból készíthetjük. A szájpadlás beborítasa emezzel, az íz- és hőérzést csak nagyon kis mértékben befolyásolja. A szkelettálás, mondhatni káros divatját az a kívánság teremtette meg, he gy a kivehető fogsor lemeze minél kevésbbé legyen látható. Sok­kal kevésbbé esztétikus a száj pádon keresztül-kasul futó fémbordázat, mint a színtelen és ezért láthatat­lan, de a biológiai szempontoknak megfelelően kiterjesztett akrilát­­lemez. Hídpótlások esetében az ala­csony harapási magasság az akri­­láttal szemben ellenjavailatot ké­pez. Kivehető lemezes protetikában az akrilátok alacsony harapási ma­gasság esetében is kitűnő megoldást biztosítanak. Mély harapás esetében az alacsony porcellánőrlők (diato­­rikus fogak) igm könnyen letörnek, de alkalmazásuk sokszor minden­képen gátolva van. Ilyenkor szok­tak alacsony fémrágófelszíneket a kaucsuklemezbe vulkanizálni. Az akrilátőrlők bármilyen alacsony harapási magasság mellett is igen jól használhatók, mert a lemezzel azonos anyagból készülnek, azzal polymerizálaskor összenőnek és semmiféle retenciós üreg szilárdságukat nem gyengíti. Az akriiát relatív puhasága soKszor előnyt is jelent. Természetes v. porcellán-Hibás frontális hídtest. Elegendő harapási magasság. A hídtest megfelelő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom