Fogorvosi szemle, 1949 (42. évfolyam, 1-12. szám)
1949-01-01 / 1. szám
10 SKALOUD FERENC DR. vagy rosszul rögzítette. Természetesen csak akkor, ha az állkapcsot fejtető-rögzítéses, kombinált állcsúcskötéssel mereven fixáltuk. A fogsoríven túli töréseknél a régebben alkalmazott rúgós stb. pellottákat teljesen elhagytuk, mert alkalmazásuk nem volt célravezető a felhágó ág dislocatióinak correctiojára. Defect-fracturák esetében sokszor rendkívül nagy dislocatiók lépnek fel, amelyeket, ha le is tudunk hozni eredeti helyzetükbe, megtartani eddig nem igen tudtuk és a transplantatiós műtéteinket ezekben az esetekben, nagy mértékben veszélyeztette a bizonytalan rögzítés. A felhágó ágat most már akár csontvarrattal, akár körkörös subcután-dr ót kötéssel biztosan rögzíthetjük. Teljesen fogatlan alsó- és felső-állcsont esetén is kaucsuk- vagy acrylat-sínhez kiköthetjük a törvégeket oly feszesen — nem túl nagy dislocatiók esetében —, hogy az intermaxillaris rögzítést elhagyva, az egész gyógyulási idő alatt a beteg a szájat szabadon nyithatja. A subcutan drótkötést helyi érzéstelenítésben oly módon helyezzük fel, hogy a lemez-sínnek szájba helyezése után a sín szélénél, egy levágott végű punctios tűvel, amelybe a drót be van fűzve, a belső áthajlási redőben beszúrunk a csontra és a tűt a csont mellett vezetve, a külső bőrfelületet átszúrva kivezetjük. A tűt a bennelevő dróttal együtt kihúzva, ugyanezen a szúrcsatornán át visszavezetjük, —most már az állkapocs külső felülete mellett vezetve fel a külső áthajlási redőn át, a száj üregbe (2. ábra, a). Ezt mindkét oldalon elvégezzük és a lemezsínt behelyezve, felette a drótot erősen összecsavarjuk. A megcsavarás előtt a dróttal előbb végezzünk fűrészelő mozgásokat, hogy a közé került lágyrészeket ezáltal átvágva, a drót szorosan a csonton feküdjön (2. ábra, b). Felső állcsonton a drót átvezetéséhez kisebb feltárás szükséges a két középső metsző vonalában és fel kell preparálnunk a lágyrészeket a csontos orrnyílás széléig. A szemfogak és kismetszők közötti tájon gömbfúróval át kell fúrnunk a szájpadot és itt kell a drótot átvezetni. Ha úgy az alsó, mint a felső sín a helyére van rögzítve, akkor végezzük el az intermaxillaris rögzítést a lemezsineken levő horgoknak gumigyűrűkkel egymáshoz való kötésével (3. ábra). így, eg/oldalon fogatlan állcsont jelenlétében is kiváló rögzítést érhetünk el. Egyoldali fcghíjasság esetében gyűrűs sínhez rögzített acrylat-lemezrész körülkötésésével tudtuk csontátültetés műtéténél a fogatlan állcsontrészt immobilizálm (4. ábra). Az eljárás kétségtelenül hézagpótló a fogatlan törvégek rögzítésében. Ezeket az eljárásokat újabban már csak szórványosan használják külföldön, az évek óta elterjedt szögrögzítés mellett (angoloknál pincontroll, — amerikaiaknál skeletal fixation-nak nevezik). Ma már legalább tíz különböző, — lényegében azonban megegyező — készülék van forgalomban, amelyeket sokszor egészen egyszerű esetekben is használnak (5. ábra). A szögrögzítésnél a két törvégbe (kettős törésnél a középső tördarabba is) két-két csavarmenettel ellátott szöget csavarnak be a bőrön ejtett metszésen át. A szögpárokat az ú. n. «Т.-rúd» köti össze egymással csavarral rögzíthető zárócsavarok segítségével. A «T»-rudak kiálló száraihoz újabb zárócsavarok segítségével a merevítő rudat rögzítjük, amely így a két törvéget meglehetősen erősen fixálja. A legelső szögrögzítő készüléket Roger és Anderson szerkesztették, a későbbiek mind ennek különböző módosításai. Kétségtelenül nagy előnye az eljárásnak, hogy fogatlan törvégek esetében minden eddigi rögzítési eljárásnál jobban rögzít, de nagy hátrányuk a keletkező szövődmények fellépése, ami tönkreteheti az egész gyógykezelés sikerét. Az angolszászok ezért a szögelés mellett minden esetben intraorális, dentális sinezést is alkalmaznak. Nagyobb anyagról (260. eset) végzett összefoglaló referátumot egyedül az angol Holland-tói olvashatunk, aki nagy számban említ fel eseteket, ahol a szeg helyén osteomyelitises szövődményt észleltek. Kisebb, körülírt, idegentest ostitis keletkezhet a szegek helyén a harmadik hét
